Simon Lewis személy
Idézetek
– Mit műveltél a macskámmal? – kérdezte Magnus, amikor egy kancsó kávéval a kezében visszatért a nappaliba. A feje körül bögrék lebegtek, mint a bolygók a nap körül egy modellezett naprendszerben. – Ittál a véréből, mi? Azt mondtad, nem vagy éhes!
Simon felhúzta az orrát.
– Nem ittam a véréből. Semmi baja! – Megbökte a macska hasát, mire az ásított egy nagyot. – Meg aztán, pont akkor kérdezted, hogy éhes vagyok-e, amikor éppen pizzát rendeltél, úgyhogy csak azért mondtam nemet, mert nem tudok pizzát enni. Udvarias voltam.
– Attól még nincs jogod megenni a macskámat.
217. oldal, 10. fejezet - A vadűzés
– Jordant nem igazán érdekli a vér – mondta most Simon. – Arra gyúr, hogy barátkozzam meg azzal, ami vagyok. „Lépj kapcsolatba a benned lakozó vámpírral, blabla.”
Clary letelepedett mellé az ágyra, és magához ölelt egy párnát.
– És a benned lakozó vámpír különbözik a kívülről is látható vámpírtól?
– Vitathatatlanul. Azt szeretné, hogy köldökig érő pólót és fedórát hordjak. Küzdök vele.
Clary halványan elmosolyodott.
– Szóval a benned lakozó vámpír valójában Magnus?
52. oldal
Simon megint nevetett. – Tényleg azt akarod mondani, hogy a démonokat gyilkolászó haverjaid csak úgy tudnak elmenni a következő csatájukra a sötétség erőivel, ha anyám elviszi őket kocsival?
322. oldal, Második rész: Alászállni könnyű - 18. A Végzet Kelyhe
Megint megszólalt az ajtócsengő. A két fiú összenézett, aztán együtt rohantak kinyitni. Jordan ért oda először. Megragadta az előszobában álló fogat, letépte róla a kabátokat, aztán a fogast dárdaként tartva maga fölé, felrántotta az ajtót.
Jace állt odakint a folyosón. Pislantott egyet. – Az egy fogas?
Jordan lecsapta a fogast a földre, és felsóhajtott. – Ha vámpír lennél, sokkal jobban jött volna.
– Igen – bólintott Jace. – Vagy ha egyszerűen valaki, akinek sok kabátja van.
198. oldal
– Nyugalom, tücsök! – szólt Maia. – A türelem rózsát terem.
– Én meg mindig azt hittem, hogy ez a mondás úgy szól, hogy „a türelem rozsdás verem” – kiáltott fel Simon. – Nem csoda, hogy egész életemben olyan zavarodott voltam.
497. oldal
– A „szia” olyan lányos – tájékoztatta.
– Szóval minél férfiasabb valaki, annál kevesebbet beszél?
– Igen. – Simon bólintott. Clary látta, ahogy az East River fölött leereszkedő köd lassan szürke párával borítja be a rakpartot. Maga a víz ólomszínű volt, és tejszín sűrűségűvé köpülte a kitartó szél. – Ezért van az, hogy amikor a filmekben találkoznak egymással a keményfiúk, csak bólintanak. A bólintás azt jelenti, hogy „keményfiú vagyok, és látom, hogy te is keményfiú vagy”, de nem mondanak semmit, mert ők Magneto és Rozsomák, és ha nekiállnának szövegelni, az tönkrevágná a hangulatot.
329. oldal, Második rész: Alászállni könnyű - 18. A Végzet Kelyhe