Simon Lewis személy
Idézetek
– Igen, persze, meg nyilván nem is strapáltad magad azzal, hogy felhívj, és elmondd nekem, hogy odaköltöztél valami hidrogénezett gótjelölthöz, akivel – felteszem – a Pandemoniumban találkoztál – jegyezte meg keserűen Simon. – Miután az elmúlt három napban azon filóztam, hogy vajon meghaltál-e.
– Nem költöztem senkihez – mondta Clary, és egyáltalán nem bánta, hogy a sötétben nem látszik az arcába szaladó vér.
– A hajam meg természetes szőke – közölte Jace. – Csak a hitelesség kedvéért.
115-116. oldal, Első rész: Leszállni az éjbe - 8. Fegyverek
– Lefogadom, nagyon okosnak gondoltad magad, hogy így el tudtál osonni.
– Közepesen okosnak – ismerte el Simon. – Mintha keresztezték volna George Clooney-t a Tripla vagy semmiből meg azt a két embert az Állítólag… -ból, csak persze én sokkal jóképűbb vagyok.
– Mindig örülök, hogy fogalmam sincs, mit fecsegsz összevissza – mondta Jace. – Békesség és nyugalom száll meg tőle.
145. oldal
– Miért? Fáj? – kérdezte Clary.
– Nem. Magas a fájdalomküszöböm. Igazság szerint nem is annyira küszöb, mint inkább egy óriási, ízlésesen berendezett csarnok. – A lányra kacsintott. – Emlékszel rá, amikor a hotelban megígérted, hogy ha túléljük, beöltözöl nővérkének, és megfürdetsz?
– Szerintem rosszul hallottad – mondta Clary. – Simon volt az, aki fürdőt ígért neked.
Jace önkéntelenül is a fiúra pillantott, aki szélesen mosolygott vissza rá. – Amint megint talpra állok, szívecském.
– Tudtam, hogy jobban jártunk volna, ha meghagyunk patkánynak.
Clary felnevetett, és Simonhoz lépett, aki a jelek szerint a több tucatnyi párna és a lábára halmozott takarók ellenére sem érezte magát valami fényesen.
A lány leült az ágy szélére. – Hogy vagy?
– Mintha valaki megmasszírozott volna egy sajtreszelővel – mondta Simon, és összeszorított fogakkal felhúzta a lábát.
287. oldal, Második rész: Alászállni könnyű - 16. Bukott angyalok
142-143. oldal, Második rész: A pokol kapuja - 8. A Tündérek Udvarában
→ |
---|
A patkány összekuporodott a lány tenyerének ölelésében, és kétségbeesetten nyüszített. Clary a mellkasához szorította. – Ó, szegény kis drágám – duruzsolta, majdnem mintha Simon valóban állat lett volna. – Szegény Simon, nem lesz baj, megígérem…
– Én nem sajnálnám a helyedben – jegyezte meg Jace. – Szerintem még sosem járt ilyen közel a didkóidhoz.
– Ó, fogd már be!
233. oldal, Második rész: Alászállni könnyű - 13. A fehérség emléke
– A metróhoz – felelte higgadtan Jace.
– Te szórakozol velem – mondta Simon, és nagyokat pislantott a meglepetéstől. – Hogy közlekedhet metróval az, aki démonokat mészárol?
– Gyorsabb, mint kocsival.
– Azt hittem, valami frankóbb lesz, mint mondjuk egy furgon „Halál a démonokra!” felirattal az oldalán, vagy…
131. oldal, Első rész: Leszállni az éjbe - 9. A Kör és a Testvériség
– Ne is mondd! – kezdett bele oly módon, amiről tudta, hogy Clary gyűlöli. – Simon ocelottá változtatta magát, és azt szeretnéd, ha csinálnék valamit, még mielőtt Isabelle stólát készíttet belőle magának. Hát, várnod kell holnapig. Szabadságot vettem ki. – Magára mutatott. Kék pizsama volt rajta egy lyukkal az ujján. – Nézd. Pizsi.
Clary mintha nem is hallotta volna. Jace csak most vette észre, hogy szorongat valamit a kezében; a rajzfüzete volt az. – Jace – mondta. – Ez fontos.
– Várj, kitalálom! – emelte fel a kezét a fiú. – Rajzolási vészhelyzet van. Aktmodellre van szükséged. Nos, nem vagyok abban a hangulatban. Megkérhetnéd Hodge-ot – tette hozzá, mintha csak utólag jutott volna eszébe. – Állítólag bármit hajlandó megtenni cserébe egy…
314. oldal, Második rész: Alászállni könnyű - 18. A Végzet Kelyhe
– Ez így nem pontos – mondta Simon, ha lehet, még merevebben. – Nem szeretem a szénsavmentes üdítőt. Nem szeretem a szar fiúbandákat. Nem szeretek közlekedési dugókban ácsorogni. Nem szeretem a matekházit. Jace-t gyűlölöm. Érzed a különbséget?
309. oldal, Második rész: Alászállni könnyű - 17. Az éjféli virág