Simon Basset, Hastings hercege személy

Julia Quinn: A herceg és én
Julia Quinn: A vikomt, aki engem szeretett
Julia Quinn: Mr. Bridgerton csábítása
Julia Quinn: És boldogan éltek
!

Daphne and Simon


Idézetek

Szédültnapraforgó>!

– Ha úgy határoz, hogy feleségül veszi a nővéremet…
Daphne majdnem félrenyelt egy darab kétszersültet.
– …fogadja jóváhagyásomat.
Simon alig kapott levegőt.
– De ha mégsem – folytatta Hyacinth pajkosan mosolyogva –, nagyon lekötelezne, ha megvárná, míg elég nagy leszek.

127. oldal, 8. fejezet

Vivien_>!

– Nem tudod… – mondta Anthony halk, de a dühtől szinte remegő hangon –, te nem tudod, hogy miket csinált.
– Biztos vagyok benne, hogy nem többet, mint amit te – jegyezte meg Violet fortélyosan.
– Pontosan erről van szó! – bődült Anthony – Szentséges ég! Pontosan tudom, mi jár most a fejében, és annak semmi köze se költészethez, se rózsákhoz!
Simon éppen arra gondolt, hogy rózsasziromágyra fekteti Daphnét.
– Hát, a rózsákhoz talán mégiscsak köze van – mormogta.

Mareszkaresz>!

Bridgerton! – kiáltott harsányan. Három gesztenyebarna fej fordult felé. Simon nagy léptekkel indult el a pázsiton, tekintetében gyilkos düh. – Az idióta Bridgerton!
– Azt hiszem, ez rád vonatkozik – mondta Anthony nyugodtan, Colin felé biccentve. Colin engesztelhetetlen pillantást vetett felé.
– Mit kellett volna tennem? Hagyjam, hogy otthon kisírja a szemét?
– Igen! – felelte három férfihang.

Tufuka>!

– Négy fivérem – szólt Daphne, leszúrva a kaput –, elég jó oktatást jelent.
– Biztosan sok mindent tanult tőlük – mondta Kate, meglehetős érdeklődéssel. – Tud monoklit csapni egy férfinak? Földre küldeni egyetlen ütéssel?
Daphne igen szélesen, kajánul mosolygott.
– Kérdezze meg a férjemet.
– Mit kell kérdeznie tőlem? – szólt oda neki a herceg, miközben Colinnal a fa másik oldalán szúrtak le kaput.
– Semmit, semmit – felelte a hercegné ártatlanul. – Azt is megtanultam – súgta Kate-nek – mikor a legjobb, ha az ember nem szól semmit. A férfiakkal sokkal könnyebb bánni, ha megértünk néhány alapvető dolgot a természetükről.
– Mik ezek? – érdeklődött Kate.
Daphne közelebb hajolt, tenyeréből tölcsért formálva súgta: – Nem olyan okosak, mint mi, nincs olyan ösztönös megérzésük, mint nekem, és a felét sem kell tudniuk, hogy mit csinálunk. – Körülnézett – Ugye nem hallotta?
Simon kilépett a fa mögül.
– Minden szót hallottam.
Kate küszködött, hogy el ne nevesse magát. Daphne talpra ugrott.
– Pedig igaz – szólt Daphne pajkosan.
Simon karba fonta a kezét.
– Hagyom, gondold csak így. – Azzal Kate-hez fordult – Az évek folyamán megtanultam egy-két dolgot a nőkről.
– Valóban? – kérdezte Kate nagy érdeklődéssel.
A herceg közelebb hajolt, mintha súlyos államtitkot közölne.
– Sokkal könnyebb bánni velük, ha hagyjuk, hadd higgyék, hogy okosabbak nálunk és jobban megéreznek dolgokat, mint mi, férfiak. És – tette hozzá sokatmondó pillantást vetve feleségére – sokkal békésebb az életünk, ha csak ötven százalékát tudjuk annak, amit tesznek.

dzsiudzsicu>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A lány vidáman nézte, és volt a szemében még valami, amitől Simonnak is jó kedve lett.
–De mit méltóztatik keresni?–tudakolta Hyacinth.
– Pocsolyákat.
–Pocsolyákat?–A kislány arcán lassan végtelen öröm áradt szét,ahogy megértette, mire
megy ki a játék.
–Pocsolyákat?
–Valóban. Pocsolyákat. Szeretném tudni, tönkre kell-e tennem a kabátomat, Miss Hyacinth, hogy az ön cipellője épségben maradjon.
–De hiszen ön nem is visel kabátot!
– Szentséges ég!–felelte Simon olyan hangon, hogy a pléden ülő Daphne nevetésben tört ki.
–Ugye nem úgy érti, hogy kénytelen leszek levetni az ingemet?
–Nem!–visított Hyacinth.
–Semmit nem kell levetnie. Nincsenek is pocsolyák!
–Hála az égnek! –sóhajtott Simon, a hatás kedvéért a szívéhez kapva. Sokkal jobban élvezte a társalgást, mint valaha képzelte volna. –Tudja, önök Bridgerton hölgyek nagyon nagy igényeket támasztanak az emberrel szemben.
Hyacinth gyanakvással, vegyes vidámsággal szemlélte. Végül a gyanakvás győzött. Kis kezét csípőre tette, szeme összeszűkült.
–Ön tréfálkozik velem?
A férfi mosolygott rá.
–Ön szerint?
–Szerintem igen.
–Azt hiszem, szerencsém van, hogy nincsenek a környéken pocsolyák.
–Ha úgy határoz, hogy feleségül veszi a nővéremet…
Daphne majdnem félrenyelt egy darab kétszersültet.
–…fogadja jóváhagyásomat.
Simon alig kapott levegőt.
–De ha mégsem–folytatta Hyacinth pajkosan mosolyogva –, nagyon lekötelezne, ha megvárná, míg elég nagy leszek.

126. oldal

NightStar>!

– Anya azt mondta, igen vad hangulatban vagytok, és hagyjalak benneteket békén, de úgy gondoltam, meg kell bizonyosodnom, hogy nem öltétek meg egymást.
– Nem – felelte Anthony zord mosollyal. – Csak egy kis fojtogatás történt.
Daphne becsületére legyen mondva, szeme sem rebbent.
– Ki fojtogatott kit?
– Én fojtogattam őt – felelte a bátyja. – Aztán viszonozta a szívességet.
– Értem – mondta Daphne elgondolkodva. – Sajnálom, hogy lemaradtam erről a szórakozásról.

Mareszkaresz>!

– Az emberek többsége melegszívűnek és szeretetre méltónak talál.
– Az emberek többsége bolond – közölte Simon nyersen.

Kapcsolódó szócikkek: Simon Basset, Hastings hercege
Ercsusz>!

– Azt hiszem, a férjuram meg fog ölni.
– Így, ennyi tanú előtt? – kérdezte Simon.
– Hogyan lehetséges, hogy pocsolyák képződtek a mezőn – mordult Anthony fenyegetőn –, amikor emberemlékezet óta nem volt ilyen száraz a tavasz?
Kate ismét rá oly jellemző, végtelenül bosszantó vigyorral nézett.
– Kiömlött a teám.
– És egy egész pocsolya lett belőle?
Kate vállat von.
– Fáztam.
– Szóval fáztál.
– És szomjas voltam.
– És minden jel szerint ügyetlen is – vetette közbe Simon.
Anthony igen mogorva pillantást vetett rá.

A vikomt, aki engem szeret

Szelén>!

Simon arra gondolt, soha nem látott még ilyen komikus jelenetet. A három Bridgerton fivér! Magas, szép, kisportolt férfiak, a nemzet minden kisasszonya szívesen lenne a társaságukban, és tessék, félnek egyetlen nőtől.
Persze az a nő az anyjuk. Simon úgy gondolta, ezt valóban számításba kell venni.

Kapcsolódó szócikkek: Simon Basset, Hastings hercege
Fairymysz>!

– Értem. Szóval nincs szándékodban részt venni a társasági életben. Csodálkozom elhatározásodon. De engedd meg, hogy figyelmeztesselek: akkor is megtalálnak, ha nem veszel részt az előkelő világ eseményein.
Simon, aki ezt a pillanatot választotta, hogy brandyjébe kortyoljon, majdnem félrenyelt, amikor meglátta Anthony arckifejezését. Köhögött, krákogott, de végül sikerült megszólalnia: – Könyörgöm, kicsodák?
Anthony megborzongott.
– Az anyák.
– Nekem nem volt anyám, szóval nem értem, mit akarsz ezzel mondani.
– A lányos anyák, te fajankó! Azok a tűzokádó sárkányok, akiknek férjhez adandó korú lányaik vannak. Elfuthatsz, de előlük nem bújhatsz el. És figyelmeztetlek, az én anyám a legveszedelmesebb közöttük.
– Szentséges isten! Én még azt hittem, Afrika az igazán veszélyes terep!
Anthony kissé sajnálkozó pillantást vetett barátjára.
– Levadásznak.