Sherlock Holmes személy
részletes karakterleírás – http://hu.wikipedia.org/wiki/Sherlock_Holmes
6 részes modern Sherlock – http://www.sherlockology.com/
http://www.sherlockholmes.com/
Idézetek
– […] Az első dolog az inassal történt.
– Ó, igen – mondta dr. Dohmler, s bólintott tiszteletre méltó koponyájával, mintha, akárcsak Sherlock Holmes, már várta volna az inast, és mintha ezen a ponton csakis egy inas léphetne a színre.
Első könyv, harmadik fejezet
Aztán eszembe jutott a régi mondás, mely szerint el kell vetni mindent, ami lehetetlen. A végén marad egy lehetőség, amely legyen bármilyen valószínűtlen, mégis az az igazság.
Huszonhárom
– Azt mondtad, majdnem biztosan tudod, ki a gyilkos.
– Na és?
– Ki az?
Mindössze egy megvető pillantás volt a válasz.
– Értem – bólintottam. – Csak az utolsó fejezetben. És ha megígérem, hogy nem árulom el Taverner főfelügyelőnek?
– Szükségem van még néhány nyomra vezető jelre – jelentette ki Josephine. – És különben is – tette hozzá, miközben az almacsutkát az aranyhalas tavacskába hajította –, neked úgyse árulom el. Ha egyáltalán valaki vagy, akkor te vagy Watson doktor.
Lenyeltem a sértést.
– Oké – mondtam. – Én vagyok Watson doktor. De még Watson is megkapta a faktumokat.
– A miket?
– A tényeket. Aztán téves következtetésre jutott belőlük. Nem lenne jó mulatság, ha néznéd, hogyan jutok téves következtetésekre?
Josephine-t egy pillanatra meglegyintette a kísértés. De aztán megrázta a fejét.
– Nem. És különben se vagyok oda Sherlock Holmesért. Rém ódivatú. Hintón furikáznak.
132-133. oldal, 13. fejezet (Európa, 2009)
„Nem vagyok egy Sherlock Holmes, doki”, mondtam, „de szerintem ez már egy olyan nyom, amelyen elindulhatunk.”
76. oldal
Talán a késre kellene összpontosítania a figyelmét. Ja igen, a kés! De mi az ördögöt csináljon a késsel? Ha Sherlock erre járna, bizonyára visszafejtené, hogy a gyilkos öt láb, hat hüvelyk magas volt, teniszkönyöke volt, és feltehetőleg minden vasárnap marhasültet fogyasztott.
137. oldal
Holmes a galwayi Holmesok közé tartozott. A bátyjához, Mycrofthoz hasonlóan a dublini Szentháromság középiskolába járt, ahol – ugyanabban az esztendőben, mint barátja, Oscar Wilde – oxfordi ösztöndíjat nyer. Úgy tudom, a „Sherlock” név a családja anyai ágáról származik. Az édesanyja egyébként egy jómódú angol-ír família tagja volt. Holmes sosem beszélt ezekről a dolgokról, bár a jó ítélőképességű, éles szemű ember számára nyilvánvaló volt, hogy ír származású.
380. oldal - Tullyfane Abbey kísértete · Peter Tremayne
– Engem sokszor vádolnak hidegséggel és érzéketlenséggel, Watson, és be kell vallanom, nem is mindig ok nélkül. De az én hideg és érzéketlen módomon valóban ragaszkodom magához.
44.- 45. oldal
Holmes letette a hegedűt, odament a tálalóasztalhoz, és mielőtt még tiltakozhattam volna, kinyitotta orvosi táskámat, ahonnan elővett egy kokainos üvegcsét. Mire magamhoz tértem és rákiáltottam, ő már be is ment a szobájába. Otthagytam a kéziratomat és utána siettem. Az üvegcse az asztalon állt és barátom már fel is tűrte bal karján az ingujját.
– Holmes! Hol az önuralma?
– Jó kérdés! – válaszolta sötéten.
Kis bőrtokot emelt le a polcról – melyet sajnos túl jól ismertem – és elővett belőle egy fecskendőt.
– Nincs magában semmi szégyenérzet, Holmes?
– Dehogy nincs. De ez majd elnyomja.
39.- 40. oldal
Sohasem mondtam. A becsületszavamra. Nos annyit mondtam, talán 100 milliárd galaxis és 10 milliárd billió csillag létezhet. Nehéz a nagy számok emlegetése nélkül beszélni a Kozmoszról. Sokszor emlegettem a milliárdot a Kozmosz című televíziós sorozatban is, amelyet rengeteg ember látott. Sohasem mondtam azonban így ki: “milliárdok és milliárdok”. Egyrészt ez így kissé pongyolán hangzik. Hány milliárd lehet a “milliárdok és milliárdok”? Néhány milliárd? Húszmilliárd? Százmilliárd? A “milliárdok és milliárdok” meglehetősen határozatlan kifejezés. Amikor átdolgoztuk és felújítottuk a sorozatot, akkor ellenőriztem, így most meglehetősen biztos vagyok benne, hogy sohasem mondtam.
Johnny Carson – akinek Tonight Show (Ma esti show) című műsorában az évek során csaknem harmincszor szerepeltem – viszont kimondta. Kordbársony zakót és garbót vett fel egy zilált frizurájú parókához. Megpróbált rám hasonlítani, valamiféle hasonmásomat alakítani, amikor a késő esti tévéműsorban elhangzott a szájából a “milliárdok és milliárdok”. Általában zavarni szokott, ha a személyemet utánozzák, miközben a saját zagyva szövegüket mondják, amit azután másnap a kollégák és az ismerősölt az én szememre vetnek. (A jelmez ellenére Carson – aki egyébként komoly amatőr csillagász – gyakran beszélt a hasonmásomként komoly tudományos kérdésekről.)
Meglepő módon a “milliárdok és milliárdok” rám ragadt. Az emberek megszerették a hangzását. Még mostanság is gyakran megállítanak az utcán, repülőgépen vagy társaságban, és bátortalanul arra kérnek, ugyan mondjam már ki – csak az ő kedvükért –, hogy “milliárdok és milliárdok”.
“Tudják, hogy ezt én valójában sohasem mondtam”, magyarázom ilyenkor.
“Nem baj”, válaszolják. “Azért csak mondja!”
Sokszor hozzáteszik, hogy Sherlock Holmes sem mondta soha, hogy “Alapvető, kedves Watsonom” (legalábbis Arthur Conan Doyle könyveiben nem); Jimmy Cagney sohasem mondta, hogy “Te mocskos patkány”; Humphrey Bogart pedig sohasem mondta, hogy “Játszd újra, Sam!”. De mondhatták volna, mert ezek a kifejezések szilárdan beivódtak a köztudatba.
Gyakran idézik ezt az általam soha ki nem mondott együgyű kifejezést a számítógépes magazinokban (“Carl Sagan szavaival élve ehhez byte-ok milliárdjaira és milliárdjaira van szükség”), az újságolt közgazdasági bevezető cikkeiben, a profi sportolók jövedelmének tárgyalásakor és sok hasonló összefüggésben.
Egy ideig valamilyen gyerekes sértődöttség miatt ki nem ejtettem volna a számon és le nem írtam volna ezt a kifejezést, még akkor sem, amikor erre kértek. De később túltettem magam az egészen. Most tehát álljon itt az utókor kedvéért, feketén-fehéren:
“Milliárdok és milliárdok.”
9-10. oldal, Milliárdok és milliárdok (Akkord, 2000)
Carl Sagan: Milliárdok és milliárdok 83% Gondolatok az ezredfordulón életről és halálról
– Mrs. Hudson! Valami hiányzik erről az asztalról!
– Na de uram!
– Valami rendkívül fontos!
– De uram, én egyáltalán nem…
– A por.
Ujját végighúzta az íróasztal lapján és felmutatta.
– Maga takarított, a leghatározottabb utasításom ellenére!
– Semmihez sem nyúltam, nagyon vigyáztam! – tiltakozott Mrs. Hudson.
Holmes sóhajtott.
– A por, Mrs. Hudson, az iktatási rendszerem szerves részét képezi. Vastagságából egy szempillantás alatt meg tudom állapítani, hogy mikori az adott irat.
Háziasszonyunk megvetően elfintorította arcát és felemelte kezét, hüvelyk- és mutatóujját mintegy fél centire tárva.
– Volt, ahol ilyen vastagon állt.
– 1883 márciusa – mormogta Holmes.
35.- 36. oldal