Shepherd Blaine személy

Clifford D. Simak: Ha megáll az idő

Idézetek

Ametiszt21>!

– Túl sok a gyűlölet – mondta fáradtan Blaine. – Túl sok a gyalázkodó megnevezés. A reformisták a paranormális embereket parnyákoknak hívják, a parnyákok pedig refeseknek nevezik a reformistákat. Te pedig teszel az egészre. Téged nem érdekelnek az irányok. Persze személyesen nem ölnél meg senkit. De mindent megírsz. Az egész oldalon szétkened a vért. Az egyáltalán nem érdekel, kié, csak vér legyen.

262-263. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bob Collins · Shepherd Blaine · újságírás
Ametiszt21>!

– Szerencsés lehetsz – mondta Riley Blaine-nek. – Ha nem rettegsz tőlük, biztonságban lehetsz velük szemben. A kutya megharap, ha félsz tőle, de megnyalja a kezedet, ha nem.
– Akkor egyszerű a megoldás – vélte Blaine. – Ne félj!

135. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buck Riley · Shepherd Blaine
Ametiszt21>!

– Nagy erőd és nagy tudásod van – folytatta a pap. – Kötelességed, hogy Isten dicsőségére és az egész emberiség javára fordítsd. Én, egy gyönge hang, rád mérem ezt a terhet és ezt a felelősséget. Nem gyakran kap az ember ilyen megbízatást. Nem szabad elpazarolnod, fiam. Nem szabad rosszul felhasználnod. De parlagon sem hagyhatod. Talán valamely isteni erő közbenjárásával kaptad, és nem tudjuk, miért, hiszen az okokat nem ismerhetjük. Meg vagyok arról győződve, hogy az ilyesmi nem történik puszta véletlenségből.

284. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Flanagan atya · Shepherd Blaine
Ametiszt21>!

Blaine egy magányos fa tövében ült a part menti meredély egyik kiszögellésén, és nézte a folyót. Egy csapat vadkacsa repült fekete vonalként a keleti hegyek fölött.
Valaha ebben az évszakban az eget elfeketítették az északról jövő madarak seregei, amelyek a téli vad viharok előfutárai elől menekültek. Mára viszont már csak kevés maradt belőlük – kilőtték őket vagy éhen pusztultak a fészkelőhelyeik kiszáradása miatt.
Egykor e táj bölényekben is bővelkedett, és szinte mindegyik patakban élt hód. Mára eltűntek a bölények, és jóformán az összes hód is.
Az ember kiirtotta mindhármat: a vadkacsát, a bölényt és a hódot is. És még sok mindent.
Ült és azon töprengett, hogyan képes az ember kiirtani az állatokat – néha gyűlöletből, néha félelemből, máskor pedig puszta szerzési vágyból.
És ugyanez fog történni a parnyákokkal is […]

292-293. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberek · Shepherd Blaine