Shayol Ghul helyszín

– A Manetheren katonáival szemben felvonult horda oly hatalmas volt, hogy látványuk a legbátrabb szívet is elcsüggesztette volna. Hollók feketítették el az eget, trallokok a földet. Trallokok és emberi szövetségeseik. Trallokok és árnybarátok százezrei, Rémurak parancsnoksága alatt. Éjszaka több tábortüzük lobogott, mint égen a csillag, hajnalban pedig kibontották Ba'alzamon zászlaját. Ba'alzamonét, a Sötétség Szívéét. Ez a Hazugság Atyjának egy ősrégi neve. A Sötét Úr persze akkor is Shayol Ghul-i börtönében raboskodott, hiszen ha szabadon van, az egész emberiség összes hadserege is kevés, hogy megállítsa. De azért jelen volt a hatalma. A Rémurak és valami tömény gonoszság formájában, amitől a fénypusztító lobogó nagyon is odaillőnek tűnt; ami megdermesztette a vele szembenálló emberek lelkét.

– A Sötét Úr mocorogni kezdett Shayol Ghulban – felelte az aes sedai. – Árnyék vetül a Mintára, a jövő sorsa pengeélen egyensúlyozik. Ez itt veszélyes.

Moiraine intett Loialnak, hogy tegye az aranyládát a lába elé. Az ogier engedelmeskedett. Az aes sedai kinyitotta, elővette a kürtöt.
– Valere kürtje – mondta. Agelmar levegőért kapkodott. Rand egy pillanatra azt hitte, a nagyúr mindjárt letérdel.
– Ezzel, Moiraine Sedai, nem számít, mennyi Félember és trallok maradt. A sírból visszatért hősökkel egyenesen az Átokföldre vonulunk, és a földdel tesszük egyenlővé Shayol Ghult.