Sevilla helyszín

Aszlányi Károly: Sok hűhó Emmiért
Dan Brown: Digitális erőd
Stefan Zweig: Magellán
Alejo Carpentier: A dolgok kezdete
Vicente Aleixandre: Testedből számkivetve
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Luis Buñuel: Utolsó leheletem
Kosztolányi Dezső: Sötét bújócska
Arthur Koestler: Párbeszéd a halállal
Brigitte Hintzen-Bohlen: Andalúzia
P. Ábrahám Ernő: Csillagok a Tiszában
Earleen Brunner – Ken Welsh – Ken Bernstein: Spanyol tengerpart
James Salter: All That Is
Jeanne Kalogridis: Az inkvizítor felesége

Idézetek

Lunemorte P>!

Sevilla zsidó lakosságát megtizedelték, de az életben maradt néhány száz zsidónak megengedték, hogy ott maradjanak és újjáépítsék otthonaikat; az egyházi törvények továbbra is tiltották a pénzkölcsönzést, a Koronának pedig szüksége volt a bankárjaira. Azonban a túlélőknek vörös korongot kellett viselniük ruhájukon, és nem vágathatták le a hajukat.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sevilla
Iustitia>!

A heroikus korszakok soha nem voltak és soha nem is lesznek érzelgősek, és azok a bátor konkvisztádorok, akik Spanyolországuk vagy Portugáliájuk számára egész világokat hódítottak meg, csak szégyenletesen kevés hálát tapasztaltak királyaik részéről. Kolumbus láncraverve tér vissza Sevillába, Cortez kegyvesztett lesz, Pizarrót megölik, Nuñez de Balboát, a Déli-tenger felfedezőjét lefejezik, Camões, Portugália nagy harcosa és költője nyomorúságos gyarmati tisztviselők rágalmaira – akár nagy bajtársa, Cervantes – hónapokat és éveket tölt egy trágyadombnál nem sokkal különb börtönben.

54. oldal, Magellan felszabadul; 1512 július - 1517 október

Stefan Zweig: Magellán A Föld első körülhajózása

Kapcsolódó szócikkek: Portugália · Sevilla · Spanyolország
orvosi_székfű>!

Seville was the city of Don Juan, Andalusia, the city of love. Its poet was García Lorca, dark hair, dark brows, and a pointed face like a woman’s. He was homosexual and an angel of the re-awakening of Spain in the 1920s and ’30s, books and plays filled with a pure, fatal music, and poems rich in colors with fierce emotion and despairing love. He was born in a wealthy family, but his sympathies and love were for the poor, the men and women who worked all their lives in the burning fields. He grew to scorn the church that did little for them, a playwright and friend of the gypsies whose first love was music and who played the piano in his room upstairs in the house just outside town. His color was green and also silver, the color of water at night and of the immense fertile plains that it irrigated and made rich.
The fame of the poet, when it appears, is like no other, and this happened to Lorca. He was killed in 1936, at the very start of the civil war, arrested and executed by right-wing countrymen and buried in an unmarked grave he was made to dig for himself. His offense was everything he had written and stood for. The destruction of the finest is natural, it confirms them. And for death, as Lorca said, there is no consolation, which is one of the beauties of life.

12. Espana

Kapcsolódó szócikkek: Federico García Lorca · Sevilla
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

A feketét hozták, a pálinkákat. Vacsora után voltak, arról beszéltek, hogy az erkölcs a délköröktől, a hosszúsági és szélességi fokoktól függ, s ami a föld egyik pontján érthetetlen és illetlen, a föld másik pontján a hagyomány és véralkat szerint – érthető és illendő.

Valaki, aki hosszabb ideig élt Spanyolországban, megemlítette, hogy ott egy nőnek odasuttogni az utcán, a villamosban: szép vagy édes, egyáltalán nem sértés, sőt ennek a lovagi bóknak elmaradása figyelmetlenség, s Sevillában s Madridban az imádott nőt napokig, hetekig kísérgetni szinte kötelesség, természetes bevezetője az udvarlásnak, földerítő szolgálata a későbbi, komolyabb szerelmi csatározásoknak.

Aztán az olaszokra terelődött a szó, akik oly gyorsan lobbannak és robbannak, az ő áradó szenvedélyükre, melyben érzik a Chianti fűszere, a Lacrima Christi zamata, az a lávás talaj, melyből ez a bor mézét és tüzét szívta.

A vita elvi síkon maradt. Férfiak cserélték ki gondolataikat. A nők hallgattak. Aztán megszólaltak ők is. Élményeiket mondták el, eszmei háttér nélkül. Ezzel azonban sokkal jobban megvilágították a tárgyakat, mint a férfiak a maguk szempontjaikkal és elméleteikkel.

DÉLSZAKI KALANDOK Pesti Hírlap, 1934. november 25.

Kapcsolódó szócikkek: Madrid · pálinka · Sevilla · Spanyolország
Frank_Waters I>!

Sevillában például, A vágy titokzatos tárgya forgatásán, valami hirtelen ötlet sugallatára az egyik jelenet végén megkértem Fernando Reyt, hogy vegyen fel egy durva jutából készült vasutaszsákot, mely ott hevert az egyik padon, és mielőtt elmegy, vesse a vállára.

Éreztem, milyen irracionális ez a cselekedet, és egy kicsit megijedtem. Két változatban vettem fel tehát a jelentet: a zsákkal és anélkül. Másnap a vetítésen az egész stáb egyetértett, hogy a zsákos jelent a jobb, és én is úgy gondoltam. Hogy miért? Lehetetlen megmondani, és ha mégis megpróbálnánk, beleesnénk a pszichoanalízis vagy valami másfajta magyarázat kliséibe.

198-9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sevilla
Nazanszkij>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Vicente Aleixandre, teljes néven Vicente Aleixandre Merlo, Sevillában született 1898. április 26-án; s nem két évvel később, 1900-ban, ahogy – föltehetőleg Gerardo Diego nevezetes, az új spanyol költészet új csillagait bemutató antológiájának téves közlése nyomán – sok helyütt, így nálunk is elterjedt róla. Apja mérnök volt, szegénynek gazdag, gazdagnak szegény ember. A család hamarosan Málagába költözött, a „paradicsomi városba”, ahogy sok évvel később Aleixandre nevezte egy versében gyermekkora színterét, majd néhány év múlva innen is tovább, Madridba, ahol a későbbi költő – kedve ellenére – nagyon is prózai színezetű jogi és kereskedelmi tanulmányokat folytatott. Szabályos család, szabályos élet, szabályos konfliktusok – már ha a költő nagyapjától eltekintünk. „Szellemi fejlődésemre – nyilatkozza majd, már riporterek látogatta hírességként az akkorra már maga is nagypapakorban járó költő – nagyapám volt a legdöntőbb hatással, aki fiatal fejjel egy törülközőkből font kötélen szökött meg a papneveldéből, és később jóban volt Gustavo Adolfo Bécquerrel.” A már-már botrányt okozóan üde dalok híres-hírhedt szerzőjével, tegyük hozzá mi, akit ugyan jókora túlzással, de nem véletlenül neveztek „spanyol Heinének”. Aleixandre közlése váratlan mélységet nyit meg előttünk; e mélység mind a mai napig a spanyol regények és filmek sorának témája, s belé a korábbi történelmi korszakok erkölcsi (s ha maradt, anyagi) értékeihez makacsul ragaszkodó, de a hagyaték erkölcsi részében mind kevésbé hívő, fejét mindinkább kétkedésre adó középosztály tántorul. Eredeztessük tehát innen Aleixandre szürrealizmusát? Lássuk őt olyan szökevénynek, aki szabad asszociációs képekből font kötélen ereszkedik le a neki szánt ügyvédi pálya kostorablakából? Ilyen egyszerűen azért mégsem intézhetjük el a kérdést.
Annál is kevésbé, mivel Aleixandre életében tragikus fordulat következik. 1925-ben vesetébécében súlyosan megbetegszik, s madridi életét föladni kényszerülve, vidékre vonul vissza – lábadozni vagy elevenen megrohadni. A Gerardo Diego szerkesztette és föntebb már említett antológiához készült önéletrajzában így ír magáról: „Dátumok, dátumok; ez lenne az életem? Élek, amíg élek, de addig az életem csak az enyém!” A dacos hang mögül nem nehéz kihallani a halk fogvacogást. A betegség ettől fogva egész életén át sanyargatja áldozatát; a tébécéhez később szívbaj társul, majd hozzájuk a majdnem vakság. Aleixandre betegen éli át a polgárháborút, kor- és költőtársai legyilkolását, menekülését, emigrációs hányódását; a véres kor véres küzdelmeiből kizárva, mintegy betegszabadságon. Vagy ez sem ilyen egyszerű? Lorcáról, Miguel Hernándezről és Picassóról írott vereseinek tanúsága szerint – nem. Mindazonáltal annyit biztosra vehetünk, hogy Aleixandre költészetének egyik – ha nem is egyetlen – kulcsa az egész életét megnyomorító betegségben és az ellene folytatott küzdelemben keresendő.

155–156. oldal, Utószó – Orbán Ottó (Európa, 1979)

Ingryd>!

A sevillai székesegyház, mint Európa valamennyi nagy katedrálisa, kereszt alaprajzú. A szentély és az oltár a középső metszéspont fölött helyezkedik el, és tovább vezet a főszentélybe. Az oltártól a kereszt talapzatáig futó elképesztő 113 méteres vertikális tengely mentén végig fapadok sorakoznak. Az oltártól balra és jobbra, a kereszthajóban gyóntatófülkék, síremlékek és további padsorok vannak.

382. oldal, Kilencvenegyedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Sevilla
MissWenut>!

Sevilla, a flamenco és a bikaviadal fővárosa, a legspanyolosabb minden spanyol város között – a legátszellemültebb, a legérzékibb, a legromantikusabb.

56. oldal (1991)

Kapcsolódó szócikkek: flamenco · Sevilla
MissWenut>!

A sevillai székesegyház a világ legnagyobb gótikus temploma, gigászi megtestesülése a keresztény szellemiségnek.

59. oldal (1991)

Kapcsolódó szócikkek: Sevilla
Nazanszkij>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Másnap Juan, a Zarándok, miután körgallérjának megszentelt jelvényeit odaajándékozta annak az utcalánynak, akivel az éjszakát töltötte, Szent Jakab Útjáról megfeledkezve, elindul a Sevillába vezető úton. Nyomában megy Juan, az Amerikánus, köhögve, prüszkölve, mert csúnyán megfázott a hegyek felől fúvó hideg szélben. Amikor valamelyik út menti fogadó ágyában vacog, vágyakozva gondol vissza Jolofa asszony és Mandinga asszony kőkemény húsának melegére. Napfényért könyörögve tekint a felhős égre, de csak az eső zuhog alá a szürke és kénsárga kővel borított síkságra. ahol a merinójuhok egy pocsolya zöldje köré tömörülnek, a patájuk az agyagba mélyed. Hátul jön Golomón, mezítláb, a köpenye alatt ott gubbaszt a majom és a papagáj, s ő a szalmakalapjával védekezve ront neki a metsző hidegnek. Valladolidban egy máglya bűze fogadja őket, melyen a Császár egy tanácsosának a szeretőjét égették meg, mert az ő házában gyűltek össze a lutheránusok istentiszteletre. Minden az égett hús, a parázsló vezeklőruha, az eretnekek megpörkölt testének a szagát árasztja. Hollandiából és Franciaországból lehallatszik a bebörtönzöttek jajkiáltása, az elevenen eltemetett nők sírása, a lemészároltak üvöltése és az anyjuk méhében karddal átdöfött magzatok szörnyű, vádló sírása. Némelyek azt állítják, hogy új, vérrel és könnyel áztatott idők kezdődnek; mások azt kiáltják, hogy feltöretett a Hatodik Pecsét, és a nap olyan fekete lőn, mint a szőrzsák, és a földi hatalmasságok és a hercegek és a gazdagok és a kapitányok és mind a rabszolgák és mind a szabad emberek elrejtőznek majd a barlangokba és a hegyek közé.

133-134. oldal, Szent Jakab útja, XI, Az idő háborúja (Noran, 2001)

Alejo Carpentier: A dolgok kezdete Alejo Carpentier összes elbeszélése

Kapcsolódó szócikkek: Sevilla