Serpenyő személy

James Dashner: The Scorch Trials
James Dashner: The Death Cure
James Dashner: Az útvesztő
James Dashner: Tűzpróba

Idézetek

Zeyna382>!

– Hé, ez Thomas! – bődült el Serpenyő. – Ronda és eleven, mint új korában!

267. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Serpenyő · Thomas
4 hozzászólás
mrsp>!

– Ha valaki megpróbál megölni téged, vagy engem, vagy bárki mást közülünk, annak az egész csapattal kell szembenéznie, nem igaz?
– Milyen egy cukorfalat vagy – horkant fel Serpenyő. – Menj csak, és halj hősi halált Thomas mellett, ha ahhoz van kedved. Azt hiszem, én inkább elslisszolok, és élvezem az életet egy kis bűntudattal.

122. oldal, 18. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Minho · Serpenyő · Thomas
AniTiger P>!

“Ah, man,” Frypan’s voice cut in, jarring Thomas back. “We can’t let them put those things on our face, can we? I’d just be happy back in my kitchen in the Homestead, I swear I would.”
“You forget about the Grievers?” Newt asked.
Frypan paused a second, then said, “They never messed with me in the kitchen, now, did they?”

Chapter 6

Kapcsolódó szócikkek: Newt · Serpenyő
victoria_m997>!

– Mi van emberek, elfelejtettétek, hogyan kell beszélni? – folytatta Jorge olyan mosollyal az arcán, ami egyáltalán nem illett a helyzethez. – Vagy csak megrémítenek a Buggyantak? Attól féltek, hogy végighúzunk a földön, és megesszük a szemgolyóitokat? Nyammi, fincsi. Mindig jólesik egy jóféle szemgolyó, amikor fogytán a táp. Olyan az íze, mint a lágy tojásnak.
Minho magára vállalta a válaszadást, nagy erőfeszítéseket téve, hogy leplezze a fájdalmait.
– Szóval elismered, hogy Buggyant vagy? Hogy egy bökött őrült vagy?
– Épp most mondta, hogy szereti a szemgolyó ízét – szólt közbe Serpenyő. – Igen, azt hiszem, ez kimeríti az őrültség fogalmát.

172. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jorge · Minho · Serpenyő
a_bookworm_named_honey>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A neveink csak bugyuta becenevek, amiket az Alkotók találtak ki. Alby Albert Einsteinről, Newt pedig Isaac Newtonról kapta a nevét. Én meg Thomas vagyok. Mint Edison.
Alby olyan képet vágott, mintha pofonütötték volna.
– A neveink… ezek nem igazi nevek?
Thomas a fejét csóválta.
– Azt hiszem, soha nem fogjuk megtudni, mi az igazi nevünk.
– Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte Serpenyő. – Azt, hogy francos tudósok által felnevelt árvák vagyunk?
– Igen – mondta Thomas.

293. oldal, Negyvenkilencedik fejezet (Cartaphilus, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Albert Einstein · Alby · Alkotók · Newt · Serpenyő · Sir Isaac Newton · Thomas · Thomas Edison
Smurfettereads>!

– Még mindig kómában fekszik. A Kóroncok a Serpenyő által kotyvasztott levesekkel táplálják, és folyamatosan figyelik az állapotát.
Úgy tűnik, teljesen egészséges, csak nincs közöttünk.
– Ez nagyon fura.
Ha nem lett volna a temetői incidens, Thomas biztosan ezen agyait volna egész este. Talán akkor emiatt nem tudott volna aludni. Meg akarta tudni, ki ez a lány, és hogy tényleg ismeri-e valahonnan.
– Igen – mondta Newt.
– Asszem a fura a legjobb szó rá.
Thomas, elhessegetve magától a lánnyal kapcsolatos gondolatait, a nagy, fakóvörös pajtára nézett.
– Szóval, hol kezdek? Tehenet fogok fejni, vagy malacokat kell majd levágnom?
Newt felnevetett. Thomas most jött rá, hogy nevetést nem nagyon hallott errefelé.
– Az újoncok mindig a francos Nyesőknél kezdik. Ne aggódj, Serpenyő hentesáruinak felvagdalása csak egy része a feladatnak. A Nyesők csinálnak mindent, ami a jószágokkal kapcsolatos.
– Kár, hogy nem emlékszem az eddigi életemre. Talán szeretek állatokat ölni.
Csak hülyéskedni akart, de Newt nem vette a lapot.
A fiú a pajta felé biccentett.
– Majd rájössz, mire lemegy a nap. Menjünk be Winstonhoz, ő itt az Elöljáró.
Winston alacsony, izmos és pattanásos kölyök volt, és úgy tűnt, hogy túlságosan is élvezi a feladatát. Talán egy sorozatgyilkosságért küldték ide, gondolta Thomas.

Kapcsolódó szócikkek: Newt · Serpenyő · Thomas
Bogi489>!

– És mitől lesz az ő szava meggyőzőbb, mint ezé a suttogó fickóé?

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Serpenyő
Smurfettereads>!

– Te meg mit keresel itt, Zöldfül? – kiabálta Alby dühtől lángoló tekintettel.
Thomasban nem maradt erő.
– Én… én… válaszokat keresek – mormogta. Nem tudott hangosabban megszólalni. Valahol legbelül feladta. Mi történt azzal a sráccal?
Thomas a korlátnak támaszkodott, és a padlót bámulta. Most mi lesz?
– Szedd a lábad, és takarodj le a lépcsőn, most azonnal! – parancsolta Alby.
– Majd Chuck a gondodat viseli. Ha holnap reggelig meglátlak, a következőt már nem éred meg. Magam foglak a Szikláról lehajítani. Érted?
Thomas szégyenkezett és rettegett. Úgy érezte, egérnyivé zsugorodott. Szó nélkül elindult lefelé a nyikorgó lépcsőn, olyan gyorsan, amennyire csak mert, figyelmen kívül hagyva az őt bámulókat, beleértve Gallyt is, majd Chuckot a karjánál húzva kiment a szabadba.
Thomas gyűlölte ezeket az embereket. Mindet, kivéve Chuckot.
– Vigyél innen – mondta. Rájött, hogy talán Chuck az egyetlen barátja a világon.
– Máris – válaszolta lelkesen Chuck, mintha örült volna, hogy hasznos lehet.
– De előbb szerzünk neked valami ennivalót Serpenyőtől!
– Nem tudom, hogy ezek után tudnék-e valaha is enni.
Egy ilyen látvány után képtelenség.
Chuck bólintott.
– Dehogynem. Találkozunk a fánál tíz perc múlva.
Thomas most, hogy távolabb került a háztól, megkönnyebbült, és elindult a fa felé. Nemrég tudta meg, milyen itt az élet, és máris inkább azt kívánta, hogy vége legyen. Annyira szeretett volna emlékezni valamire az előző életéből. Az anyjára, az apjára, a barátaira, az iskolájára, egy hobbira. Egy lányra.
Pislogott párat, megpróbálta kiverni a fejéből azt, amit a viskóban látott.
Az Átváltozás. Gally így nevezte.
Nem volt kimondottan hideg, de Thomas ismét megremegett.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Chuck · Gally · Serpenyő · Thomas
Smurfettereads>!

– Ülj le – mondta Chuck.
– Kerítek neked valamit, de most utoljára. Örülj, hogy Serpenyő nincs itt, gyűlöli, ha kifosztják a hűtőjét.
Thomas megkönnyebbült annak hallatán, hogy egyedül vannak.
Miközben Chuck az edényekkel és a hűtőből előszedett dolgokkal ügyetlenkedett, Thomas kihúzott egy széket, és leült.
– Őrület. Hogy lehet mindez valódi? Valaki ideküldött minket. Egy gonosz valaki.
Chuck egy pillanatra leállt.
– Ne panaszkodj már annyit! Fogadd el a helyzetet, és ne gondolj rá.
– Ja, igen. – Thomas kinézett az ablakon. Megfelelőnek tűnt az alkalom, hogy feltegye a fejében kavargó milliónyi kérdés egyikét.
– Honnan jön az áram?
– Kit érdekel? Engem nem.
Micsoda meglepetés, gondolta Thomas. Semmi válasz.
Chuck két tányéron szendvicseket meg répát tett az asztalra. A kenyér vastag volt és fehér, a répa csillogó narancssárga. Thomast már nagyon sürgette a gyomra, fel is kapta az egyik szendvicset, és elkezdte befalni.
– Ó, haver – motyogta teli szájjal.
– Legalább az étel jó.
Thomas úgy fejezte be az étkezést, hogy egy szót se hallott Chucktól. Örült is, hogy a kölyök nincs beszédes kedvében, mert a nap végtelenül furcsa eseményei ellenére is újra nyugodtnak érezte magát. A gyomra teli volt, újra feltöltődött energiával, és eldöntötte, hogy köszönetképp a néhány csendes percért, mostantól abbahagyja a nyafogást, és alkalmazkodik.
Az utolsó falat után Thomas hátradőlt a székében.
– Szóval, Chuck – kezdte, miközben egy szalvétával megtörölte a száját.
– Mit kell tennem ahhoz, hogy Futár lehessek?
– Ne gyere ezzel megint.
Chuck felnézett a tányérjából, ahonnan eddig a morzsákat szedegette. Eleresztett egy mély, bugyborékoló böfögést, ami igencsak zavarta Thomast.
– Alby azt mondta, hogy nemsokára letesztelnek a különféle Elöljárók. Szóval, mikor próbálnak ki a Futárok?
Thomas türelmesen várta, hogy végre tényleges információkhoz jusson.
Chuck drámaian körbeforgatta a szemét, kétséget kizáróan jelezve, hogy mennyire ostobának tartja az ötletet.
– Pár óra múlva visszatérnek. Miért nem őket kérdezed?
Thomas rá se hederített a gúnyolódásra, és tovább kutakodott.
– Mit csinálnak, miután visszatértek? Mi van abban a betonépületben?
– Térképek. Azonnal összegyűlnek, amint visszaértek, nehogy bármit is elfelejtsenek.
Térképek? Thomas nem értette.
– De ha egy térképen dolgoznak, akkor miért nem hordanak magukkal papírt?
Térképek. Ez minden eddiginél jobban érdekelte. Ez volt az első olyan lehetséges megoldás, amely a kiutat jelentheti számukra.
Persze hogy visznek magukkal papírt, de vannak más dolgok is, amiket meg kell beszélniük, meg értékelniük, meg ilyesmik. Tudod, az idejük nagy részében futnak, és nem írnak. Ezért hívják őket Futároknak.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Chuck · Serpenyő · Thomas
mrsp>!

– Hát – jelentette ki Thomas –, amennyiben a VESZETT létre tudta hozni a Siratókat, biztos vagyok benne, hogy még sok más ilyen torzszülöttet is létre tud hozni, még sokkal gonoszabb teremtményeket is. Nem szívesen emlékeztetlek, de az a patkányképű fickó azt mondta, hogy egyre durvább dolgokra számíthatunk.
– Thomasnak már megint sikerült egy igazán vidám kis lelkesítő beszédet lenyomnia – jelentette ki Serpenyő.

126. oldal, 19. fejezet