Seneca személy

„Ami valódi, sem méretét, sem mennyiségét, sem pedig tartalmát nem változtatja: sem meghosszabbítanod, sem megkurtítanod nem lehet.”
(Seneca)

84. oldal - (Mottó a 7. fejezethez)

– Miért? – kiáltott fel Néró. A többiek csüggedten látták, hogy újabb hisztériás roham közeledik. – Van ebben a teremben más megtestesült isten is?
– Ha a fiadat nem számítjuk… – vetette közbe a nevelő.
– A fiam még be van csomagolva Poppaeába!

157. oldal

– Nem vagyok megelégedve – szólt a császár leverten.
– Ismerem ezt – mondta Seneca. – Nagyon régóta. Minden költő ilyen.
– A többi is?
– Természetesen – tette hozzá Seneca, atyáskodva. – Azaz nem mind, csak a jó poéták. A rosszak biztosak a dolgukban. Azok mindig elégedettek, mert vakok. A jók ellenben látják a nehézségeket, tudják, milyen ég-föld különbség van aközt, amit akartak és létrehoztak.

Hasznodra válik a nagy amerikai, Benjamin Franklin életrajza. Azt hiszem, sokat gazdagodhatsz Mahatma Gandhi: Önéletrajz, avagy Az igazsággal való próbálkozásaim története című önéletrajzi munkájából, és javaslom, olvasd el Hermann Hesse: Sziddhárta című színdarabját, Marcus Aurelius igencsak gyakorlatias filozófiáját, és Seneca néhány művét is.

141. oldal

A testmozgás nem csak azért segít, mert új idegsejteket hoz létre, hanem azért is, mert az elme alapja az agy, az agynak pedig oxigénre van szüksége. A gyaloglás, a kerékpározás és az egyéb, keringési rendszert igénybe vevő gyakorlatok mind erősítik a szívet és az agyat tápláló ereket, s ennek köszönhetően az ilyen tevékenységeket végző emberek szellemileg frissebbek maradnak – erre egyébként már Seneca római filozófus is rámutatott, jó kétezer évvel ezelőtt.

312. oldal

Mikor felébredt, Lupin olvasott. Beautrelet előredőlt, hogy megnézze a könyv címét. Seneca, a filozófus írta: Levelek Luciliusnak.

205. oldal, 7. Értekezés a Tűről

Seneca a vigasztalásaiban, amikor a gyászról és a gyászolónak ír, így fogalmaz: Az ember rabja fájdalmának, és nem annyit szenved, amennyit érez, hanem amennyit feltett szándéka szenvedni."

61. oldal, 27. Önsajnálat

Az emberi egyenlőség és az igazi nemesség eszméje az udvari irodalomban éppolyan közhely, mint később az ancien régime szalonjaiban. […] Az egyenlőség eszméjét az egyházatyák Cicerótól és Senecától kölcsönözték. Nagy Szent Gergely, a középkor első nagy alakja adta meg a szót: omnes namque homines natura aequales sumus (mi emberek természetünk szerint egyenlőek vagyunk).

49. oldal

„Hogy mit teszek, amióta visszavonultan élek? A fekélyemmel foglalkozom.” /Seneca/

(Mottó a 4. fejezethez)

52. oldal