!

Seneca személy

Márai Sándor: Füves könyv
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
Henry Fielding: Tom Jones I-II.
Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék
Varnus Xaver: Isten majd megbocsájt – az a mestersége
Johan Huizinga: A középkor alkonya
Publius Ovidius Naso: Átváltozások
Will Durant: A gondolat hősei
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
Philipp Vandenberg: A pompeji jóslatok – Fekete kövek hullottak az égből…
Elie Wiesel: Egy meggyilkolt zsidó költő Testamentuma
Alain de Botton: A filozófia vigasza
Pavel Vilikovský: Az utolsó pompeji ló
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A por hatalma
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A holnap ostroma
Ruby Wax: Mindfulness-kalauz
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
!

Seneca

!

Lucius Annaeus Seneca (Corduba, Kr.e. 4. körül – Kr.u. 65.) római sztoikus filozófus, drámaíró és államférfi. Apjától megkülönböztetendő, ifjabb Senecának (Seneca Minor) is nevezik.
forrás:wikipedia


Idézetek

>!
Gólyanéni

Aphrodisius nem emlékezett arra, hogy valaha is sírt volna. A rabszolgák nem sírnak. Megkapod a billogot, és beszélő szerszámként kell élned. Ott kell élned, ahová vet a sors, azt kell tenned, amit parancsolnak, megkínozhatnak, ha valaki lopással gyanúsít, a törvény pedig sokkal súlyosabb büntetéseket ró rád, mint a római polgárra. Még ha Seneca, az isteni Nero filozófusa ezerszer el is mondta, hogy a rabszolga is ember, tógát akkor sem hordhatsz.

Kapcsolódó szócikkek: billog · Seneca
>!
BZsofi +SP

Ezt a könyvet ajánlom Senecának, mert arra tanított, hogy erkölcs nélkül nincs ember.

Ajánlás

Márai Sándor: Füves könyv Gyógyító gondolatok

Kapcsolódó szócikkek: erkölcs · Seneca
>!
szöszmösz I

Seneca minden ellenvetést elfogadott, ellenkezés nélkül. Száján azonnal készen állott a sima szó, mintha még mindig kisgyerekkel beszélne, akinek minden szeszélyét hajlandó teljesíteni. Nem vette egészen komolyan ezt a gyötrődő fiút, egy-két szóval elintézte. Csak írni akart, tragédiákat és verseket, hosszú, remekbe készült mondatokat, melyek kemények és csillogóak, mint a márvány, bölcs mondásokat életről és halálról, ifjúságról és öregségről, melyek tapasztalatát foglalják magukban, örökkévalóan, s azzal, ami ezen kívül állt, nem törődött. Más hite nem volt, mint az írás, s meggyőződése, mely a folytonos gondolkodásban és tépelődésben végképpen megingott, mindig afelé hajolt, akivel beszélt, és a következő pillanatban már ékesebben, világosabban fejezte ki azt, amit vitatkozó ellenfelei óhajtottak.

Kapcsolódó szócikkek: Seneca
>!
Almost_Zed

Seneca elégedetten ölelte át nevelt gyermekét, noha látta, hogy Nero nem született se művésznek, se politikusnak, mert a művészetben kegyetlen, mint egy politikus, és a politikában érző, mint egy művész. Rossz író és rossz politikus, gondolta.

222. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Seneca
>!
labe

Seneca írja valahol: “A bölcs sors úgy rendelte, hogy az életnek egyetlen bejárata, de számtalan kijárata van.“

Kapcsolódó szócikkek: Seneca
>!
BZsofi +SP

Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.

107

Márai Sándor: Füves könyv Gyógyító gondolatok

>!
cseri P

Ajánlás
Ezt a könyvet ajánlom Senecának, mert arra tanított, hogy erkölcs nélkül nincs ember. És Epiktétosznak, mert megtanított arra, mi van hatalmunkban. És Marcus Aureliusnak, aki megtanulta Epiktétosztól, mi az, ami hatalmunkban van – és türelmes volt. És Montaigne-nak, mert jókedvű volt és nem törődött vele, mi lesz művével a halál után. És a sztoikusoknak általában, akik megvigasztaltak, mikor nem volt vigasz a földön, és megtanítottak, hogy ne féljek a haláltól, sem a rabszolgaságtól, sem a szegénységtől, sem a betegségektől. És egy-két férfinak, akik barátaim voltak és igaz férfiak. És egy-két nőnek.

Ajánlás

Márai Sándor: Füves könyv Gyógyító gondolatok

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Aurelius · Seneca
>!
Sli SP

A tiszteletes úr ragyogott a büszkeségtől, hogy ilyen szépen sikerült helyreállítania a békét, majd a harag ellen kezdett prédikálni. Ez persze inkább csak arra volt jó, hogy feltüzelje ezt a szenvedélyt egynémely indulatos lelkekben, nemhogy csillapította volna. Előadását antik szerzőkből, különösen Senecából vett tanulságos idézetekkel tette még magvasabbá. E kiváló filozófus valóban oly tökéletesen írja le ezt a szenvedélyt, hogy azt mindenki a legnagyobb élvezettel és haszonnal olvashatja – kivéve, aki dühös.

283-284. oldal, Első kötet - Hatodik könyv (Magyar Könyvklub, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: harag · Seneca
>!
Tintapatrónus

Az emberi egyenlőség és az igazi nemesség eszméje az udvari irodalomban éppolyan közhely, mint később az ancien régime szalonjaiban. […] Az egyenlőség eszméjét az egyházatyák Cicerótól és Senecától kölcsönözték. Nagy Szent Gergely, a középkor első nagy alakja adta meg a szót: omnes namque homines natura aequales sumus (mi emberek természetünk szerint egyenlőek vagyunk).

49. oldal

Johan Huizinga: A középkor alkonya Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldon a XIV. és XV. században

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Tullius Cicero · Seneca
>!
sophie P

„Ha visszavonulsz magányodba, ne azzal törődj, hogy az emberek beszéljenek rólad, hanem azzal, hogy te önmagaddal beszélj. Vajon miként? Beszélj magaddal úgy, mintha másokról szólnál: becsméreld magad – és megtanulod az igazat mondani is, hallgatni is.” /Seneca/

(mottó az 1. fejezethez)

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Seneca