semmi fogalom
Idézetek
Miért is olyan fontos, hogy létünk folytatódjon a halál után? Senki sem vonja kétségbe azt a könnyen igazolható tényt, hogy születésünk előtt nem léteztünk. Miért kell hát félnünk attól, hogy ismét azzá leszünk, amik eredetileg voltunk? Magam sem sietek eltávozni. De semmit sem tartok oly igazságosnak, mint ezt az egyet: semmi leszek. Hogy is félhet valaki a semmitől?
Amikor elaludt, a halálról álmodott – nemcsak a saját haláláról, nemcsak az emberiségéről, hanem minden élőlényéről, amelyet csak ismert. A Föld lapos, széles és barna volt, terméketlen pormező, akár a hold, egyetlen út nyúlt a végtelen messzeségbe. Utolsóként a távoli, komor épületek dőltek le, az egész világ sírköveiként. Majd azok is eltűntek, és nem maradt más, csak a semmi.
143. oldal, Tizenharmadik fejezet (Fumax, 2012)
Újabban sokat töprengek a semmiről. De folyton kicselez. Megpróbálok rágondolni, de nem sikerül, mert csak a valamire tudok gondolni, a semmire nem. Ha viszont nem gondolok rá, ott ólálkodik mindenütt. Az ágy mögött, azt asztal alatt, a Dettike mosolyában. Ha rajtakapom, igyekszem elcsípni, de rögtön elillan, és kezdhetem elölről az egészet. Aztán ha megint nem gondolok rá, megint ott van. Csak úgy tudok rágondolni, ha nem gondolok rá. De miféle rágondolás a nem rágondolás? És miféle semmi az, ami ólálkodni tud? Akkor most van, vagy nincs? Ha van, akkor nem stimmel, mert akkor már valami, ha viszont nincs, akkor sem stimmel, mert ha a semmi nincs, akkor minden van. De ha minden van, akkor mi nincs? Össze vagyok zavarodva.
88. oldal
– Láttad a Semmit, fiacskám?
– Igen, többször is.
– És milyen?
– Mintha megvakulna az ember.
– Nos, jó – és ha belekerültük, akkor a Semmi rátok ragad. Olyanok lesztek, mint egy ragályos betegség, melytől az emberek megvakulnak, úgyhogy többé nem tudnak különbséget tenni látszat és valóság között. Tudod-e, hogy hívnak titeket odaát?
– Nem – suttogta Atráskó.
– Hazugságnak! – ugatta Gomor.
146. oldal (Árkádia, 1985)