semmi fogalom

Soha senki és semmi nem semmije és nem senkije semminek és senkinek.

– Hunyd be a szemed, és próbálj meg semmire sem gondolni.
– Ez ellentmondás. Ha a semmire gondolok, az is valamivé válik. Vagy épp ellenkezőleg, egy csomó minden felmerül bennem, csak azért, mert tudom, hogy nem szabad rágondolnom – magyaráztam.

436. oldal, 27. fejezet

SEMMI

Kicsibácsinak van egy semmitlátós szemüvege. Na, azt felveszi néha, amikor már nagyon elege van a sok látnivalóból. Leül a foteljébe, orrára teszi a szemüveget, és egy darabig nézi vele a semmit. Ilyenkor pihen.

50. oldal (Pagony, 2013)

                Undor
             Náusea

Undor. Csak a semmi vágya.
Élni – csak hogy meg ne halj.
Mint a homlokzat a házra,
létformám magamra vall.

Undor. Csak a semmi vágya.
Magam az útfélre vágva,
fáradt vagyok menni, menni.
Csak a szomszédba – pihenni.

Undor. Semmi nem maradt, csak
megbilincselt vágya annak,
ami már eszembe sincs…
Mint ha semmibe tekintsz…

1933. XII. 8-12.

28. oldal, Fernando Pessoa versei (Magvető, 1998)

Kerestem mindent, nézem a semmit,
találtam mindent, látom a semmit,
eldobtam mindent, érzem a semmit,
beláttam mindent: őrzöm a semmit.

Csillagbölcsi

[…] a gyermekek mindent találnak a semmiben, a felnőttek viszont semmit a mindenben.

122. oldal, Filippo Ottonieri emlékezetes mondásai (Eötvös József, 1998)

– Hm… így van az… kezünkben tartjuk a sorsunkat, és minden kicsúszik a markunkból, csak azért, mert gyávák vagyunk… Igen, ez alapigazság… Érdekes, hogy mitől fél a legjobban az ember: az új lépéstől, az új, lényeges szótól. Különben… nagyon is sokat okoskodom. Azért nem csinálok semmit, mert okoskodom. Bár… talán nem is így van, azért okoskodom, mert nem csinálok semmit. Most az utóbbi hónapban szoktam rá, mert naphosszat csak heverek az odúmban, és elmélkedem… sok semmiről.

7. oldal, Első rész - 1. fejezet (Kossuth, 2006)

– […] ha nem tudsz jobb intézkedést, akkor nincs okod elvetni, amit mondtam.
– Szerintem a rossz nem jobb a semminél […]

122. oldal, Nyolcadik fejezet (Alexandra, 2005)

A szorongás belénk fojtja a szót. Minthogy az egészében vett létező elsiklik, és így éppen a Semmi tolakszik felénk, ezt látván minden „van”-mondás hallgat. Az, hogy a szorongás otthontalanságában az üres csendet gyakran éppen meggondolatlan beszéddel próbáljuk megtörni, az csak annak a bizonyítéka, hogy a Semmi van jelen. Azt, hogy a szorongás a Semmit leplezi le, az ember közvetlenül azután erősíti meg, hogy a szorongás elmúlt. A tekintetnek abban a világosságában, melyet a friss emlék hordoz, azt kell, hogy mondjuk: amitől és amiért szorongunk, „tulajdonképpen” semmi (sem) volt. Valóban: maga a Semmi-mint olyan-volt jelen [da].

112. oldal