Sebastian személy
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Átkúrtál bennünket – mormogta, miközben a Clary karját satuként szorító keze lassan elindult lefelé. – Jace-t valószínűleg szó szerint is…
A lány akaratlanul is összerezzent. Sebastian élesen szívta be a levegőt.
– Szóval igen – szólt. – Lefeküdtél vele. – Egészen olyan volt a hangja, mintha elárulták volna.
– Semmi közöd hozzá.
A fiú megragadta Clary arcát, és maga felé fordította, ujjai az állába mélyedtek.
– Nem lehet addig henteregni valakivel, amíg a jó oldalra nem áll. Azért elég szívtelen húzás volt. – Sebastian szája hűvös mosolyra húzódott. – Te is tudod, hogy semmire nem emlékszik az egészből, ugye? Legalább jó volt vele? Mert velem az lett volna.
424. oldal
A fiú ismerős ízei és érintései magukkal ragadták, egy futó pillanatra átadta magát neki, kétségeit elhomályosították a teste vak, irracionális reakciói, a vágy, hogy Jace közelében lehessen, hogy ne engedje el. Ebben a pillanatban kinyílt a szoba ajtaja.
Jace elengedte Claryt, ő pedig azonnal elhúzódott tőle, és kapkodva megigazította pólóját. A fiú kényelmes lassúsággal felült, és rávigyorgott a küszöbön álló jövevényre.
– Nicsak, nicsak! – szólt. – Ember nem időzített ilyen rosszul, amióta Napóleon úgy döntött, hogy a tél kellős közepe a legalkalmasabb időpont Oroszország megszállására.
92-93. oldal