!

Scipio Aemilianus Africanus személy

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Caius Sallustius Crispus: C. Sallustius Crispus összes művei
Lucius Annaeus Seneca: Seneca prózai művei I-II.
Apuleius: A mágiáról / Virágoskert
Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény
Polübiosz: Polübiosz történeti könyvei I-II.
Marcus Tullius Cicero: Az állam

Idézetek

>!
Sli SP

(Scipio:) (…) az államnak egyik formája sem rútabb annál, mint amelyben a leggazdagabbakat a legjobbaknak tartják.

94-95. oldal, Első könyv (Akadémiai, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: állam · gazdagság · Scipio Aemilianus Africanus
>!
Sli SP

(Scipio:) (…) Nem az vagy, amit alakod mutat: az értelem adja mindenki lényegét, nem a külső, amire ujjal lehet mutogatni.

188. oldal, Hatodik könyv (Akadémiai, 2007)

>!
Sli SP

„Rossz véleménnyel vannak rólad az emberek.” Jobban fölzaklatna, ha Marcus [Cicero, ha] Cato, ha a bölcs Laelius, ha a másik Cato, ha a két Scipio mondaná ezeket rólam. Manapság dicséretet jelent nem tetszeni a rossz embereknek. Annak a véleménynek nem lehet tekintélye, amelyben az ítél el, aki elítélendő.

734. oldal, II. kötet, Töredékek - Vigasztalás a véletlen események miatt (Szenzár, 2004)

>!
Sli SP

Igaz, a szón magán is vitába szállhatnék veled, mert egyikünk sem szegény, amiért nem áhítozik a kelleténél többre, és csak annyija van, amennyi szükséges, márpedig ez természettől fogva ugyancsak kevés. Hiszen mindig annak lesz a legtöbbje, aki a legkevesebbel beéri, mert aki a legkevesebbet kívánja, annak mindig annyija lesz, amennyit kíván. Éppen ezért a gazdagságot sem a birtokok és a jövedelem nagyságával kell mérni, hanem az emberek jellemével. Mert ha valaki a kapzsisága miatt szűkölködik, és semmilyen haszonnal nem éri be, azt még aranyhegyekkel sem lehet kielégíteni, hanem örökké még valamit koldulni fog, hogy a már megszerzett vagyonát gyarapítsa, ezzel pedig nyíltan beismeri, hogy szegény. A szerzés vágya ugyanis a szűkölködés érzéséből fakad, és egyre megy, bármilyen sok is az, amit kevésnek érzünk. Philusnak nem volt akkora családi vagyona, mint Laeliusnak, Laeliusnak sem olyan, mint Scipiónak, Scipiónak meg nem volt annyija, mint a dúsgazdag Crassusnak, de még a gazdag Crassusnak sem annyija, mint amennyit szeretett volna. Így aztán, ha túltett is valamennyiükön, a saját kapzsisága még őt is túlszárnyalta, és mindenki gazdagnak nézte, csak ő magát nem. A filozófusok viszont, akiket említettem, csak annyira vágytak, amennyijük volt, és vágyaik egybeestek lehetőségeikkel, ezért aztán joggal és méltán voltak gazdagok és boldogok. Mert a szerzés vágya teszi szegénnyé az embert, gazdaggá pedig a vágyakat nem tápláló elégedettség, hiszen a szegénységet a hiányérzetről, a gazdagságot a kielégültségről lehet felismerni. Ha tehát azt akarod, Aemilianus, hogy engem szegénynek tartsanak, előbb be kell bizonyítanod, hogy kapzsi vagyok. Mert én, ha lelkiekben nem érzem hiányát semminek, nem törődöm vele, mennyim hiányzik az anyagi javakból, mivel ezeknek a bősége nem dicsőség, és hiányuk sem bűn.

30-31. oldal, A mágiáról (Magyar Helikon, 1974)

>!
Sli SP

Amikor Scipio Polübiosz kedvéért közbenjárt az akhaiai száműzöttek érdekében, és a senatusban hosszasan vitatták az ügyet, mert egyesek hajlandók voltak hazatérésüket engedélyezni, mások a hazatérés ellen szólaltak fel, Cato is beszédet tartott, és ezt mondta: „Mintha semmi más dolgunk nem volna, itt ülünk naphosszat, és azon töprengünk, hogy néhány görög vénembernek nálunk adják-e meg a végtisztességet vagy Akhaiában." Így aztán engedélyezték hazatérésüket, de néhány nappal később Polübiosz és társai ismét a senatushoz fordultak azzal a kéréssel, hogy a száműzöttek visszakaphassák Akhaiában korábban betöltött tisztségeiket, s Polübiosz igyekezett megtudni, mi ebben az ügyben Cato felfogása. Cato erre mosolyogva odaszólt Polübiosznak, hogy olyan ez a dolog, mintha Odüsszeusz vissza akarna menni a Küklópsz barlangjába az ottfelejtett süvegéért és övéért.

499-500. oldal, Első kötet - Marcus Cato (Osiris, 2005)

1 hozzászólás
>!
Sli SP

De miután Numantiát megsemmisítették, P. Scipio elbocsátotta a segélycsapatokat, s maga is úgy határozott, hogy hazatér, a tábor színe előtt fényesen megajándékozta és magasztalta Jugurthát, majd magával vitte sátrába, és négyszemközt arra intette, hogy inkább hivatalosan, és ne magánemberként ápolja a barátságot a római néppel, s ne szokjék hozzá a vesztegetéshez: veszélyes kevesektől megvásárolni azt, ami sokaké. Ha megőrzi jó tulajdonságait, a dicsőség és az uralom magától száll majd rá; ha elhamarkodva cselekszik, tulajdon pénze fogja romlásba sodorni.

63-64. oldal, Jugurtha háborúja (Magyar Helikon, 1978)

Kapcsolódó szócikkek: Scipio Aemilianus Africanus · vesztegetés
1 hozzászólás
Hirdetés
>!
Sli SP

Periculosum a paucis emi quod multorum est.
                    (Sallustius, Iug. 8, 2)
Veszedelmes kevesektől megvásárolni azt, ami sokaké.

113. oldal (Kairosz, 1997) · Caius Sallustius Crispus

Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény Római szállóigék és aforizmák

1 hozzászólás
>!
Sli SP

Scipio vitát kezdeményezett az akháj túszok ügyében, és számos beszéd hangzott el a szenátusban; egyesek meg akarták engedni a hazatérésüket, míg mások ez ellen voltak. Cato szólásra emelkedett, és azt mondta: „Úgy ülünk itt egész nap, mintha nem lenne semmi dolgunk, és néhány öreg görög kapcsán azon vitatkozunk, hogy római vagy akháj halottvivők cipeljék-e őket a sírjukhoz.” Mikor a szenátus megszavazta, hogy hazatérhetnek, pár napra rá Polübiosz újra a szenátus elé akart járulni, hogy elérje, a túszok kapják vissza a régi tisztségeiket. Mikor erről Cato véleményét kérdezte, az elmosolyodott, és megjegyezte, hogy Odüsszeuszhoz hasonlóan Polübiosz is még egyszer vissza akar menni a Küklopsz barlangjába, mert ottfelejtette a kalapját és az övét.

428-429. oldal, II. kötet - Harmincötödik könyv (Attraktor, 2002)

1 hozzászólás
>!
Sli SP

(…) Polübiosz az ő baráti köréhez csatlakozott és annyira bensőséges viszonyba került vele, hogy barátságuk és állandó összetartozásuk híre nem csupán Itáliára és Hellaszra korlátozódott, hanem még a legtávolabbi népek előtt is ismertté vált. (…) ez a kapcsolat néhány könyv kölcsönadásával és az ezekről a könyvekről folyó eszmecserével kezdődött.

381. oldal, II. kötet - Harmincegyedik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: barátság · könyv · Polübiosz · Scipio Aemilianus Africanus
>!
Sli SP

Scipio hirtelen felém fordult,* megfogta a karomat és így szólt: „Dicső pillanat ez, Polübioszom! De az a balsejtelem gyötör, hogy egy napon majd az én hazámra is ugyanezt az ítéletet mondják ki.” Nehéz lenne államférfihoz jobban illő és mélyebb kijelentést idézni. Hiszen aki a legnagyobb diadal és az ellenfél tragédiájának pillanatában képes a saját helyzetével és a körülmények esetleges forgandóságával szembenézni, illetve általában a szerencse időszakában Tükhé forgandóságára gondolni, az nagy és rettenthetetlen férfiú, azaz olyan ember, aki megérdemli, hogy megőrizzük emlékezetünkben.
Amint a város a lángok martalékává vált, Scipio könnyekben tört ki és hosszasan állt ott, töprengve a városok, népek, dinasztiák elkerülhetetlen végzetén, mely mindegyiket utoléri, akárcsak az egyes embereket. Arra gondolt, hogy ez történt a hajdan hatalmas Ilionnal, az asszír, a méd és a perzsa birodalommal, és nemrég az oly virágzó Makedóniával is. Majd akár szándékosan, akár véletlenül a következő sort kezdte szavalni:

             Eljön a nap, mikoron megszentelt Ílion elvész
             és Priamosz, meg népe a jógerelyes Priamosznak.

És mikor Polübiosz, aki a nevelője volt, nyíltan megkérdezte tőle, mit ért ezalatt, nem titkolózott, hanem nyíltan a hazáját, Rómát nevezte meg, mivel az emberi sors forgandóságát látva, féltette azt. […] Én saját magam jegyeztem fel a szavait.

* Scipio és Polübiosz egy dombtetőről nézik, amint Karthágó óvárosa elhamvad a tűzben, miközben a római katonák összegyűjtik a zsákmányt és a foglyokat.

456. oldal, II. kötet - Harmincnyolcadik könyv (Attraktor, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: Karthágó · Polübiosz · Priamosz · Róma · Scipio Aemilianus Africanus · Trója