Saxton személy
Idézetek
– Szóval min dolgoztok? – kérdezte Beth, amikor Wrath az ölébe húzta, és simogatni kezdte a hátát.
Furcsa. Mielőtt megismerkedett volna vele, gyűlölte ezt az odabújós dédelgetést, amit a szerelmespárok csináltak. De mit ad isten, az idők változtak.
71. oldal
– Hogy…
Nem tette hozzá azt, hogy „vagy”. Minek is strapálná magát? Blay úgy ment el előtte, mintha ott se lenne.
– Én remekül – motyogta válaszul a bajsza alatt, miközben újra elindult a hóban. – Köszönöm kérdésedet, igazán jól. Ó, csak nem összekaptatok Saxtonnal? Tényleg? Mit szólnál, ha elmennénk meginni valamit, és közben megbeszélnénk? Igen? Tökéletes. Majd én leszek a desszert…
129. oldal
Igaz, hogy a legtöbb baleset otthon történik, Qhuinn mégsem hitte, hogy egyszerűen csak megcsúszott és elesett.
Hacsak Saxton nem döntött úgy, hogy futószőnyegnek álcázza magát a fürdőszobájuk márványpadlóján.
128. oldal
– Lehetek őszinte?
Qhuinn megköszörülte a torkát.
– Attól függ, mit akarsz mondani.
– A szeretője vagyok, kuzin…
– Hohó… – Qhuinn felemelte a kezét. – Ez egyáltalán nem tartozik rám…
– …nem pedig élete nagy szerelme.
[…]
Qhuinn megrázta a fejét.
– Nem lenne helyes. Blay-jel szemben nem.
– Bolond vagy.
– Nem… csak voltam.
– Engedelmeddel, ezzel vitába szállnék. – Saxton elegáns kezével összehúzta magán a köntösét. – Ha megbocsátasz, jobb lesz, ha most visszatérek a szobába. Hideg van itt kint.
Milyen átkozottul találó metafora!
– Ne szólj róla neki! – mondta Qhuinn reszelős hangon. – Kérlek!
Saxton összehúzta a szemét.
– A titkod biztonságban van nálam. Hidd el!
Azzal sarkon fordult, és visszament Blaylock szobájába.
[…]
Qhuinn megint megdörzsölte a haját. Egyik fele szeretett volna berontani, és azt mondani, Meggondoltam magam, kuzin… tűnj el innen a büdös francba, hogy
végre… Megmondhassa Blay-nek is, amit Laylának már bevallott.
– A szeretője vagyok, kuzin…
– Hohó… – Qhuinn felemelte a kezét. – Ez egyáltalán nem tartozik rám…
– …nem pedig élete nagy szerelme.
41. fejezet