Sárközi Márta személy

Törzshelye, a Kulacs vendéglő előtt gyakran elcsúszott a síkos keramiton. Ennek kapcsán ezt üzente családjának: „Ha egyszer meghalok, hamvasszatok el, és a hamvaimmal szórjátok föl azt a rohadt keramitot a Kulacs vendéglő előtt, mert ott mindig hanyatt esem.”

203. oldal, Sárközi Márta

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Egyértelmű véleménye volt a szellemi prostitúcióról: „Aki kenyérért fekszik le, az nem kurva, aki kalácsért, az igen.”

171. oldal - Sárközi Márta

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Ő mindenben megpróbált ellentmondani a hagyományos szerepeknek: „Férjem
valósággal könyörgő szózatot intézett hozzám, hogy ne disznólkodjam Babits előtt, mert ő ezt nagyon szigorúan veszi, egy barátját ki is tiltotta a házból, mert szilveszteri hangulatban pikáns kuplét énekelt az Ilonka előtt franciául (holott Babitsné nem is tudott franciául). Így történt, hogy már az első félórában azt mondtam »lófasz«. Babits derülten mosolygott és ettől fogva az én tisztem privilégiumom volt a disznólkodás Babitséknál.”

169. oldal, Sárközi Márta

Sárközi Márta, a magyar irodalom nagyasszonya mindig egyértelműen, olykor drasztikusan fogalmazott. Egyszer, még a pályám elején tanácsot kértem tőle, hogy az adott időszakban elbeszélésekkel, vagy inkább riportokkal foglalkozzam-e, Márta habozás nélkül azt mondta:
– Ha előbb azt a szart akarja ellapátolni, ami a lelkében halmozódott fel, akkor regényt vagy elbeszélést írjon, ha pedig azt a szart, amit maga körül lát, akkor riportot.

113. - V.

200. oldal

19 éves korában leginkább csak a vágyott függetlenség kedvéért ment hozzá egy régi családi baráthoz, Horváth Zoltán szociáldemokrata újságíróhoz. „Házasságom alatt főleg nyaraltunk és teniszeztünk. Szültem két gyereket, és nagy családi asszisztenciával dörgedelmesen elváltunk” – foglalta össze a rövid házasság történetét.

169. oldal - Sárközi Márta

Az 1946-ban újjáalapított Válasz impresszumában ugyan Illyés Gyula neve szerepelt, de a lapot valójában Sárközi Márta szerkesztette a saját háza lebombázott gyerekszobái helyén kialakított fedett verandán. Szerkesztői mércéje egyedül a minőség volt, és ezzel sok politikai ellenséget szerzett magának. Amikor a baloldali értelmiségiek – köztük volt férje, Horváth Zoltán – háborús uszítónak nevezték Szabó Lőrincet, ő a költőre bízta a versrovat vezetését a Válaszban. Erre is ellenállhatatlan humorral emlékezett: „Szabó Lőrinc minden olyan verset, melyben volt két egyforma hosszú sor, mely a végén rímelt valamennyire, reményteljesnek ítélt, hosszú levélben biztatta a költőt további kísérletezésre. […] Hatgyermekes apák otthagyták jegyzői állásukat Jászkarajenőn, és megjelentek a szerkesztőségben, Szabó Lőrinc levelét lengetve, hogy most már segítsem őket tovább a rögös írói pályán.”

171. oldal - Sárközi Márta

Molnár Ferenc és Vészi Margit rövid, de viharos házasságából született 1907-ben, amikor apja A Pál utcai fiúkat írta. Későbbi író barátja, Szabó Zoltán szerint: „apjától nevet kapott, anyja a kifogástalan nevelés értelmi szerzője volt. Apát-anyát nem kapott a szüleitől.”

197. oldal . - Sárközi Márta

Közben közölték velem, hogy ilyen formában nem is engedélyezik a könyvet, mert reakciós. Iván odarendelt egy hülye lúd tanácsosnőjéhez, ő maga lapított, és be se mert jönni a szomszéd szobából, mialatt a hölgy megmagyarázta nekem, hogy minek kell a könyvben lenni, és minek nem szabad benne lennie. Hogy minek kell, azt a Maga fantáziájára bízom. Hogy minek nem szabad, azt körvonalazom, mert odáig nem terjedhet a fantáziája: templomnak nem szabad benne lennie, mert akkor külföldön azt fogják mondani, hogy nálunk lerombolják a templomokat. Gólyának nem szabad benne lenni, mert az elzászi szimbólum, és nem magyar. Virágnak, madárnak nem szabad benne lenni, mert az másutt is van. Puszta, gémeskút, ökrös fogat, tanya tilos, mert ázsiai népnek tartanak bennünket. Nádas, az tilos, mert a dzsentrivilágra emlékeztet; csak úgy engedik meg, ha traktor áll a közepén (ez nem vicc, hanem véres komoly!). Búzaföld csak optimista gazdával van megengedve. A Mária Valéria utca képe tilos, mert „álmos ló van rajta”, az alkonyati pesti Duna-part tilos, mert nincs rajta vidám közönség.

151. oldal (Sárközi Márta levele Szabó Zoltánhoz, 1948. július 14.)

Lap híján a Válasz szellemi közösségét próbálta fenntartani, háza nyitva állt az írók és más értelmiségiek előtt. „Mindenkinek járt egy csésze vagy két csésze tea, és ha jól ment, akkor még zsíros kenyér is, szóval ezek voltak a zugligeti »szoarék«” – emlékezett Domokos Mátyás. Kis túlzással évekig Sárközi Márta otthona volt az irodalmi közélet egyetlen korlátozások nélküli fóruma

171. oldal - Sárközi Márta