Sárkány (Szarkan) személy
Idézetek
Tíz percig magából kikelve ordítozott velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk.
62. oldal
Olyan íze volt a bűbájnevének, mint a tűznek és a szárnyaknak, a tekergő füstnek, a kifinomultságnak, az erőnek és az egymáshoz dörzsölődő pikkelyeknek.
254. oldal
Tíz percig magából kikelve ordított velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk. A félelmem viszont végleg elpárolgott. A Sárkány is belefáradt a fröcsögésbe, és elküldött. Nem bántam, hogy így kikelt magából, mert már tudtam, hogy csak ugat, de nem harap.
His name tasted of fire and wings, of curling smoke, of subtlety and strength and the rasping whisper of scales.
chapter 16
– Hoztam… hoztam vacsorát. – Addig nem akartam távozni, amíg el nem küld.
– Tényleg? – kérdezte maró hangon. – És egy gödörbe sem estél bele útközben? Egészen elképesztő! – Csak ekkor nézett fel rám, és összevonta a szemöldökét. – Vagy mégis beleestél?
26. oldal
– Amikor én mondtam, akkor úgy érződött helyesnek – közöltem. – Amikor viszont te mondtad…olyan volt, mintha egy meglévő csapást követnél, csak keresztben rádőlt volna egy fa…vagy felütötte volna a fejét valami sövény, de te mindenáron tovább akartál volna menni, ahelyett, hogy megkerülted volna…
– Nincs itt semmiféle sövény! – tajtékzott a Sárkány.
– Szerintem az egész abból ered – folytattam tűnődve, csak úgy magam elé-, hogy túl sok időt töltöttél idebent, és elfelejtetted, hogy az élő dolgok nem maradnak mindig ott, ahová az ember rakta őket.
A dühtől megdermedve parancsolt ki a szobából.
106. oldal
– Hallatlanul szerencsés voltál! – mondta végül. – És hallatlanul bolond, bár a te esetedben a két dolog alighanem egy és ugyanaz.
129. oldal, 8. felejez
Egy hosszú, bíbor köpenyt viselő, idős papot is hívtak, hogy mondjon rá áldást, de erre már a Sárkány méregbe gurult.
– Ugyan mire jó ez a téboly? – kérdezte a paptól, akit a jelek szerint ismert valamelyest. – Már vagy tucatszor hagytam, hogy a megrontott lelkeket megáldhasd. Valamelyikükből talán lila rózsa sarjadt? Vagy azt vallották, hogy megmenekültek, megtisztultak? Szerinted mit segíthet rajtam egy áldás, ha valóban rontás áldozata lettem?
– Ezek szerint jól vagy – állapította meg a pap szárazon, és ekkor végre megengedték maguknak, hogy higgyenek.
111. oldal, 7. fejezet