Sara Haziz személy

– Szükséghelyzet volt. A vámpír le akart fektetni. Én visszautasítottam. Ő üldözni kezdett.
[…]
– Pontosan hogyan utasítottad vissza az ajánlatát?
– Elvágtam a torkát.

136-137. oldal

– Csak intézd el, hogy én vadásszak rá legközelebb, oké?
– Oké. – A Céh igazgatója felsóhajtott. – De van egy kérdésem.
– Mondd!
– Akkor ti most flörtöltök?
Ashwini érezte, hogy fülig szalad a szája.
– Ha a következő vadászaton nem csinálok belőle krokodileleséget, akkor talán.

– Szükséghelyzet volt. A vámpír le akart fektetni. Én visszautasítottam. Ő üldözni kezdett.
Ransom olyan hangot hallatott, ami gyanúsan emlékeztetett egy visszafojtott kacajra.
– Ugyan, miért hajtottad el szegényt?! Pedig nem voltál már pasival úgy… egy örökkéva-lóság óta.
Elena gyilkos pillantást vetett rá, de szótlanul visszafordult Sarához.
– Tudod, hogy különben nem is jut eszembe, hogy a fegyvert használjam.
Sara felemelte a tenyerét.
– Pontosan hogyan utasítottad vissza az ajánlatát?
– Elvágtam a torkát.
A mélygarázs süket csendjét egy ideig csak távoli vízcsepegés hangja zavarta meg. Sara csak bámult Elenára. Ransom is. Aztán az idióta férfi röhögni kezdett. Olyan hisztérikusan kacagott, hogy lefordult a motorjáról, a garázs durva betonpadlójára. És még ekkor is tovább nevetett.
Elena legszívesebben belerúgott volna, de a férfi valószínűleg kihasználta volna ezt, és le-rántotta volna maga mellé a földre.
– Hallgass el, mielőtt veled is ugyanezt teszem!
A férfi megpróbálta abbahagyni a nevetést. Nem sikerült.
– Jézusom, Ellie, te rohadt jó vagy!

– Kaptam ma este egy nagyon furcsa jelentést.
Elena az ajkába harapott.
– Kitől?
– Ransomtól.
– Gondolhattam volna – motyogta Elena. A másik vadásznak, azon túl, hogy lenyűgözték a lőfegyverek, és egyéb haditechnikai kütyük, volt egy fura hobbija. Ebben pedig még az a tény sem zavarta, hogy egy fényszennyezéssel teli nagyváros közepén éltek. – Fogadjunk, hogy megint csillagokat vizsgált.
Sara fújt egyet.
– A hiper-szuper extra erős, csúcstechnológiás távcsövével. És, szóval azt mondta, hogy…te repültél? – A mondat útközben hitetlenkedő kérdéssé változott.
– Köszönd meg Ransomnak a nevemben, hogy csillagnak tart és vizsgál.

– Szerintem egyszer annyira fel fogja bosszantani Asht, hogy egy nyilvános téren találja majd magát egy oszlophoz kötve, meztelenül, leöntve mézzel, egy „Harapj meg!” felirattal a nyakában.
– Kérek tiszteletjegyet! – válaszolt Elena.

– Ellie, esküszöm, hogy péppé verlek, ha nem mondod el azonnal, mi történt! Mit küldött? Egy mutáns, vérszívó rózsát?

Sara megkapaszkodott egy székben.
– Vagy hallucinálok, vagy azt a halat, amit a repülőn adtak, tűzdelték meg LSD-vel.

436. oldal

– A rohadt életbe, Sara, nem szeretem, ha megsérülsz! – Azzal megcsókolta.
Forró volt, vad és csodálatos. Egészen addig, míg Lucy vonyítani nem kezdett, valaki pedig halkan meg nem köszörülte a torkát.
Sara a hang irányába fordult és már emelte is a fegyverét, ekkor azonban meglátta a magas, hosszú copfba fogott, szinte fehér hajú, kíváncsi tekintetű és dobótőrökkel teletűzdelt lányt.
– Szóval – szólalt meg Ellie fülig érő vigyorral – te vagy a Hóhér, mi? Tuti. – Tetőtől talpig végigmérte a férfit és füttyentett egyet. – Legjobb barátnő által hivatalosan jóváhagyva – jelentette ki.

63. oldal

– Ugyanakkor meg vagyok róla győződve, hogy a nő, akit utódomul választottam, kitűnően vezeti majd a Céhet.
– Nő? – horkant fel Charisemnon.
Michaela felvonta a szemöldökét.
– A Céh egy pillanat alatt hatalmasat nőtt a szememben.

83. oldal - Angyali próbatétel