Sandro Botticelli (Alessandro di Mariano di Vanni Filipepi) személy
Idézetek
– Ó, darling, maga nem tudja, hogy Firenzében minden év május elsején megünneplik a kikeletet? Hiszen akkor a Botticelli Primaverá-ját sem értette meg teljesen, ezt a bájos és gyönyörittas képet, amelyet a művész a virágok ünnepének szentelt. Régente, darling, május első napján az egész város örömben úszott. A leányok ünneplő ruhában, galagonyakoszorúsan, hosszú menetben vonultak végig a Corsón, virágos diadalkapuk alatt, és a friss füvön, babérfák árnyékában, körtáncot lejtettek. Mi is úgy teszünk majd. Táncolni fogunk a kertben.
– Hogy is hívják azt a festőt, aki a pucér nénit festette a kagylón?
163. oldal, Pataki Eszter és Pataki Krisztina: Adria, te csodás! (C&H Projects, 2022)
Koós Patrícia (szerk.): Jégvirágok 93% Évszakok Antológia
Elmondta, hogy Botticelli Madonna eredetije, Simonetta Vespucci, „a legtisztább asszonyi szépség” volt, akit Európa valaha látott. […] Botticelli halálosan szerette Simonettát, bár nem hiszem, hogy csak egy szót is váltottak valaha. De minden nőalakját róla festette, ő a Vénusz, a Primavera Pallasz, minden.
111. oldal
Irving Stone: Michelangelo 96% Regényes életrajz
És ahogy a teljes hold bontakozik a fellegek homályából, úgy bontakozott az ő elméjében is a világosság:
– Művész, ha rezdülést érez, valami szépet érez. De mi az a szép? – Ha kinek-kinek más a szép! Ha Rembrandtnak az árnyék-szín a szép, Tiziánnak a világos szín a szép, ha Botticellinek a vonalhullám a szép!
És egyszer csak ebéd közben a levegőbe mered a kanala:
– Ami a szívét gyönyöríti. Kinek-kinek az a szép, ami az ő szívét elgyönyöríti!
Nyomban következett azonban megint a nagy kérdőjel:
– de hát mi gyönyöríti el a szívet?
Erre már csak a szivarfüstben találta meg a választ:
– Minden! Minden, amire a szeme valamely percben szeretettel néz. A szeretet a laterna magica! A szeretett a mindent arannyá változtató csodaláng. A láng heve a gyönyörület. A gyönyörületet kincsünknek érezzük: tehát mentjük az elmúlástól. A festő menti a festékkel, a költő a tollal. A képnek az a része a mesteri. A könyvnek az a lapja a halhatatlan.
242. oldal, 13. fejezet
– Na ja! Beleesett a mocsárba. Mit számít egy öltöny és pár nyamvadt cipő, ha a varangyok násztáncáról van szó!
Átszellemült volt az arca, mint a Botticelli–madonnáké.
– Sajnos nemcsak varangyokat láttam a tóban – mondtam sietve, mielőtt még a békák és az el-jövendő nagy kaland ígérete eksztázisba kergették volna.
8. fejezet
Aztán Botticelli sok délutánt töltött Pierfrancesco Medici villájában. A házigazda fölolvasta az Isteni színjátékot, hogy ihletet, hangulatot merítsen belőle. Átszellemülten szavalt, olvasott, és Botticelli az ő szájából ismerte meg teljes egészében, minden részletében, elragadott lélekkel a nagy mű három részét: az Infernót, Purgatoriót és Paradisót – a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot.
323. oldal
Láng György: Primavera 85% Sandro Botticelli élete
Ez a Sandro Botticelli még a legtragikusabb, legmegrázóbb, véres témákat is finom, különleges bájjal tudja festménnyé szelídíteni. Eloszlatja a drámát, a borzalmat, és kivonatából szelíd harmóniát tud varázsolni. Nagy álmodó, nagy költő. Minden költészete tisztul ecsetje alatt, a súlyos sötét derűs világossággá színezi át, minden megtelik keze alatt lírával, szépséggel, mert ő az örök szépség szerelmese…
139. oldal
Láng György: Primavera 85% Sandro Botticelli élete
— Van egy olasz festő, aki éppilyen fákat festett. Hogy is hívják?
— Botticellinek — mondta Mihály és megcsókolta.
— Óóó! — mondta Millicent rémült arccal, azután visszacsókolta.
– Hogy miről írok? – mutatott a nő Firenze körülöttük elterülő csodáira. – A műtárgyak legnagyobb gyűjteményéről, ami egy helyen és egy időben létrejött. Hol van még egy olyan város, amely Michelangelóval és Botticellivel, Verrocchióval és Masaccióval, Leonardóval és Ghibertivel, Brunelleschivel és Cellinivel dicsekedhet? Ők mind itt éltek. A munkájuk még mindig itt van. És akkor Petrarcát, Boccacciót és a halhatatlan Dantét meg sem említettem!
129. oldal