Sandor Clegane személy

Clegane horkantott.
– Nincsenek igazi lovagok, ahogy istenek sincsenek. Ha nem tudod megvédeni magad, halj meg, és állj félre azoknak az útjából, akik képesek rá! Ezt a világot éles acél és erős karok uralják, ne hidd el, ha valaki mást mond!
Sansa elhátrált tőle.
– Szörnyű vagy.
– Őszinte vagyok. A világ az, ami szörnyű.

422-423. oldal; Alexandra 2003

– Nem félsz? Lehet, hogy az istenek valami szörnyű pokolba küldenek a sok gonoszságért, amit tettél.
– Miféle gonoszságért? – nevetett a Veréb. – Miféle istenek?
– Az istenek, akik mindannyiunkat teremtettek.
– Mindannyiunkat? – gúnyolódott a férfi. – Mond meg nekem, kismadár, milyen isten teremt olyan szörnyeteget, mint az Ördögfióka vagy egy olyan féleszű bolondot, mint Tanda úrnő lánya? Ha vannak istenek, azért teremtették a bárányokat, hogy a farkasok birkahúst lakmározhassanak, és ezért teremtették a gyengéket, hogy az erőseknek legyen mivel játszadozniuk!
– Az igaz lovagok megvédik a gyengéket.
Clegane horkantott.
– Nincsenek igaz lovagok, ahogy istenek sincsenek. Ha nem tudod megvédeni magad, halj meg, és állj félre azoknak az útjából, akik képesek rá! Ezt a világot éles acél és erős karok uralják, ne hidd el, ha valaki mást mond!
Sansa elhátrált tőle.
– Szörnyű vagy.
– Őszinte vagyok. A világ az, ami szörnyű. Most pedig repülj el, kismadár, felfordul a gyomrom attól, ahogy bámulsz rám!

Királyvár

Boros ököllel Sansa gyomrába vágott, amitől a lányból kiszorult a levegő. Amikor összegörnyedt, a lovag megragadta a haját, előhúzta a kardját, és Sansa egy iszonyatos pillanatig biztos volt benne, hogy át akarja vágni a torkát. Ahogy a férfi a kardlappal a combjára sújtott, azt hitte, a lába kettétörik az ütés erejétől. Felsikoltott. A szemébe könny szökött. Nemsokára vége. Rövidesen már nem tudta követni, hány ütésnél tartanak.
– Elég! – hallotta a Véreb recsegő hangját.

– Valaki adjon valamit a lánynak, hogy betakarhassa magát! – vakkantotta az Ördögfióka. Sandor Clegane leoldotta a köpönyegét, és ráterítette. Sansa görcsösen belemarkolt a fehér gyapjúba, és a mellére szorította. A durva anyag dörzsölte a bőrét, de nem volt bársony, amelyet finomabbnak érzett volna.

A kapu alatt, Sansa gesztenyebarna lován Sandor Clegane ügetett be fürgén. A lány mögötte ült, mindkét kezével szorosan átölelve a Véreb mellkasát.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

A Véreb arca ott, ahol nem ragacsos vér borította, hófehér volt. – Valaki hozzon nekem inni! – Az egyik aranyköpönyeges tiszt odanyújtott neki egy korsót. Clegane meghúzta, köpött, és elhajította az edényt. – Víz? Baszd meg a vizedet! Hozz bort!

845. oldal