Sancho Panza személy
Idézetek
– Sancho – jegyezte meg Don Quijote –, te napról napra kevésbé együgyű s mindegyre okosabb leszel.
– Már hiszen rám is csak ragad valami a kegyelmed okosságából – válaszolta Sancho –, lám a terméketlen, sivár föld is termékennyé válhat, ha jól megtrágyázzák […]
120-121. oldal, Második kötet, Tizenkettedik fejezet (Európa, 2005)
Azok az emberek, akik mindenben bűnt látnak, betegek. Beteg a lelkük, és, már megbocsáss, de a beleik is betegek. A szenteskedő ibériai nép alapállapota a krónikus székrekedés.
Bernarda ötször is keresztet vetett az efféle istenkáromló szavak hallatán. Aznap este külön imádkozott Barceló úr tisztátalan lelkének üdvéért. Jószívű ember ő, vélte Bernarda, csak a sok olvasástól megzápult az agya, mint Sancho Panzának.
55-56. oldal
– […] tudnod kell, Sancho, hogy az olyan sebek, amelyeket a csak úgy véletlenül kézben levő eszköz ejt, nem gyalázzák meg az embert, s a párbaj törvénye világosan kimondja: ha a varga a kezében levő kaptafával – feltéve, hogy csakugyan fából van – megüt valakit: nem lehet azt mondani, hogy megbotozta. Ezt pedig azért mondom, nehogy – mivel ebben a dulakodásban elpáholtak bennünket – azt hidd, mintha talán gyalázat esett volna rajtunk: mert ellenfeleink fegyverei, melyekkel megegyengettek bennünket, csupán bunkósbotok valának, s amint én emlékezem, egyiknél sem volt kard, sem tőr, sem szablya.
– Én ugyan nem értem rá, hogy még erre is ügyeljek – válaszolta Sancho –, mert alig kaptam jó vitéz kardomhoz, azok az emberek menten úgy csépeltek dorongjaikkal, hogy mindjárt elsötétült előttem a világ, és inamszakadtan ideterültem, és most is itt fekszek, s legkisebb gondom is nagyobb annál, vajon gyalázat volt-e vagy sem az eldöngetés? Elég nekem az a fájdalom, amit az ütések okoztak, mert éppoly mélyen bevésődtek az emlékezetembe, mint a vállamba.
– Mindennek ellenére figyelmeztetlek, Panza testvér – felelte Don Quijote –, hogy nincsen olyan emlékezés, melyet el ne törölne az idő, sem olyan fájdalom, melyet meg ne szüntetne a halál.
– Lehet-e hát nagyobb szerencsétlenség annál – válaszolta Panza –, amit csak az idő törül el, és a halál szüntet meg?
170-171. oldal, Első kötet, Tizenötödik fejezet (Európa, 2005)
„A félelem és csakis a Sancho Panza-i félelem sarkall bennünket a gőz és az elektromosság kultuszára és tiszteletére; a félelem és csakis a Sancho Panza-i félelem késztet bennünket arra, hogy irgalomért esedezve térdre hulljunk a mechanika és a kémia éktelen gigászai előtt. És a végén a hosszú élet elixírjét gyártó kolosszális üzem lábához rogyva adja ki az emberi nem fáradtságtól és undortól kimerült lelkét. A földhöz teremtett Quijote pedig élni fog, mert önmagában kereste az üdvözülést, és meg merte támadni a szélmalmokat.”
135. oldal
Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története Miguel de Unamuno és José Ortega y Gasset filozófiájának fő kérdései
– Ha nem csatlakozhatom önhöz, egyedül vágok neki, illetve a Sancho Panzámmal.
– Ejha, Sancho Panzája is van?
– Van. Tegnap óta! – felelte a doktor büszkén.
Arra nem gondolt, hogy Sancho Panza hűséges szolga és fegyverhordozó volt Cervantes regényében, hanem gazdája, a neves Don Quijote de la Mancha egy kicsit… talán… egy icipicit – süsü!
53. oldal, Harmadik fejezet - Jaguár apó (Móra, 1979)
→ |
---|
Másrészt azt is meg akarom említeni hercegségteknek, hogy Sancho Panza az egyik legmulatságosabb csatlós, aki valaha kóbor lovagot szolgált. Néha olyan elmés ostobaságokat mond, hogy nem kis mulatság találgatni, vajon elmés-e vagy ostoba. Néha olyan ármányos, hogy mindenki lókötőnek gondolná, máskor meg olyan együgyű, hogy bolondnak látszik; mindenben kételkedik és mindent elhisz. Néha már-már azt hiszem, hogy elsüllyed bolondsága mélységében, s egy-két elmésséggel egyszerre az égig emelkedik. Szóval oda nem adnám akármilyen más csatlósért…
231. oldal, II. kötet