Samuel K. Roth személy
Idézetek
– Gyönyörű vagy és szomorú – mondtam végül, s közben nem néztem rá. – Mint a szemed. Olyan vagy, mint egy dal, amit kiskorában hall az ember, de nem emlékszik rá, amíg nem hallja újból.
177. oldal
Megdöbbentett, hogy mennyire különbözünk. Úgy tűnt, Grace meg én tárgyak lennénk, ő egy bonyolult digitális óra, amelyet a londoni Világórához állítottak be tökéletes technikai eljárásokkal, én pedig egy havazós gömb – összerázott emlékek egy üveggömbben.
Tudod, hogy neked van a legszomorúbb szomorú arcod a világon?
Tizennyolcadik fejezet
Arra gondoltam, elmondom, mit gondolok, például hogy Gyönyörű vagy, meg hogy Te vagy az én angyalom, de Grace-szel az volt a helyzet, hogy az ilyen szavak számomra többet jelentettek. Számára csak eldobható frázisok voltak, amelyek mosolyt csalnak az arcára egy pillanatig, de aztán… elmúlnak, hiszen túl érzelgősek, hogy igazak legyenek. Grace-nek más dolgok számítottak: a kezem az arcán, az ajkam az ajkán. Az elröppenő érintések, amelyek azt jelentették, szeretem.
101. oldal
Viszlát: százféleképpen mondhatod,
Könnyeid százféleképpen onthatod,
Kalapod fejedbe éppúgy nyomhatod, mielőtt kilépsz.
Mondom: viszlát, viszlát,
Kiáltom hangosan át,
Mert mire hangom újra meglelem,
Talán már nem tudom, hogy hogyan tehetem.
250. oldal