Sam Sullivan (Mazsola) személy

De Sam odaadta Mackót Cassie-nek, hogy ne legyen egyedül, és ő sosem aludt még Mackó nélkül, soha, legalábbis amióta Mackó hozzá került. Fáradt, de ugyanakkor Mackótlan.

198. oldal

… Sammy alig várta már, hogy fent legyen az anyahajón, amivel úgy hasítanak majd a világűrben, ahogy Luke Skywalker az X szárnyú vadászgépével.

198. oldal

Lehet, hogy már egyetlen ember sem maradt. Lehet, hogy már mindenki fertőzött.
Ami azt jelenti, hogy ő az utolsó. Ő az utolsó ember a Földön.

84. oldal

[…] sosem aludt még Mackó nélkül, soha, legalábbis amióta Mackó hozzákerült. Fáradt, de ugyanakkor Mackótlan.

198. oldal

Egy árnyék suhant el mellettünk a hotel felé. Felugrottam, és utánaeredtem, mert ez az árnyék az én kisöcsémhez tartozott, aki a villámnál is sebesebben tepert a bejárati ajtó felé. Elkaptam és a földre rántottam, mire rúgni, karmolni kezdett és úgy általában véve úgy viselkedett, mint egy dühöngő őrült, és én abban is biztos voltam, hogy mindjárt Dumbo is bekattan, és három félőrülttel senki sem lenne képes megbírkózni.

185. oldal

Lehet, hogy az idegenek nem is hagyják abba addig, amíg mindent el nem vettek, amíg az egész világ olyanná válik, mint Sammy: üressé és Mackótlanná.

– Úgy néz ki mint Darth Vader – súgta nekem oda Sammy. – És a hangja is olyan.
…
Odanyújtotta a kezét a tizedesnek.
– Vezess, Vader.

– Cassie azt mondta, mindegy mit csinálnak – jegyzi meg Mazsola. – Úgysem tudnak elpusztítani mindenkit közülünk.
– És miért nem? – Mert én ezt, kölyök, tényleg nagyon, de nagyon szeretném tudni.

244. oldal

Viszlát, Cassie. Viszlát, Mackó.

195. oldal, 37. fejezet, V. rész - A rostálás

– Jó reggelt, fiúk, lányok! Isten hozott Camp Havenben!

207. oldal, 39. fejezet, V. rész - A rostálás