Sam LeClaire személy

– Jó buli volt – mondta.
– Vacsora a pokolban.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Csak másnap reggel tudatosult benne, hogy milyen rettenetes dolgot művelt, és azóta is buzgón igyekezett kitörölni az agyából az esküvője emlékét. Kínosan kerülte, mint kurva az erkölcsrendészetet:

– Utálom a zabpelyhet.
Sam, aki ezt jól tudta, elővett egy doboz Cheeriost.
– A zabpehely laktató, tele leszel tőle energiával, és jó szőrös lesz a mellkasod.
– De hát én ovis vagyok!
Sam elnevette magát, és a fia felé fordult. A magas bárszéken trónoló Conner kék szeme éberen csillogott. – Te lehetnél az egyetlen szőrös mellű nagycsoportos – mondta az apja.
Conner szeme még tágabbra nyílt.
– Nem!
Sam kivette a hűtőből a tejet, és elővett egy müzlis tálkát.
– Talán majd jövőre.
– Talán majd ha hatodikos leszek – felelte Conner […].

55. oldal

– Már majdnem hat éve nem szexeltél? – hüledezett Sam. Úgy tűnt, elengedte a füle mellett mindazt, amit Autumn elmondott, és leragadt az évek számánál. – Te jó ég! Nem csoda, hogy ilyen sárkány vagy.

Hogy Sam LeClaire egy jóképű szarházi, abban mindenki egyetértett, a sportújságíróktól a jégmamákig.

(első mondat)

A férfi lekapta magáról a trikót, erre Autumn kis híján leesett a napozóágyról. Te jóságos ég! Micsoda mellizmok, micsoda delták, és micsoda gyilkos, hatkockás has! Még sosem látott ehhez foghatót, legalábbis élőben. Olyan közelről, hogy akár meg is nyalhatná… És valószínűleg nem is lát ilyet soha többé. Hát honnan szalajtották ezt az embert? És vajon miből él? Talán abból, hogy arrébb rakja a kisebb házakat, ha útban vannak?

96. oldal

Hiszen megtanította rá a fájdalmas tapasztalat, hogy ha a süketelő Sam LeClaire-nek bedől, vagy nekidől, vagy rádől, abból semmi jó nem sülhet ki…

– Tessék, helyben vagyunk! Már megint el akarod csavarni a fejemet, de én úgyse szeretek beléd!
– És ha most én szeretek beléd?

291. oldal