Sam Henry személy
Idézetek
– Cső, srácok – köszönt Ty, és a babakocsira nézett. – Ez meg mi a halál? Csak nem a sátán ivadéka?
– Hé, vegyél vissza, haver! – figyelmeztette Henry. Komoly képet vágott, és átkarolta a vállam. – A gyerekünkről beszélsz.
Ty elvigyorodott, majd szemügyre vette Jerry Rice-t.
– A szeme a szívbajt hozza rám. Amúgy sejtettem én, hogy van köztetek valami.
– Jól sejtetted – bólintott Henry. – Woods a férjem, én pedig a felesége vagyok.
– Baromság!
– Nem tudom, mit mondhatnék, Henry. Nem kaphatsz meg mindent egyszerre, ezt értsd meg végre!
– Na és Ty miért kaphat meg mindent?
[…]
– Jordan… – Henry belemarkolt a hajába.
– És ha bánt, hogy elhappolt előled, akkor talán nem kellett volna elhajtanod engem pénteken, amikor annyira szükségem volt rád… – Potyogtak a könnyeim. – Talán élned kellett volna a lehetőséggel, amikor felkínáltam.
224. oldal
Éppen bebújtam az ágyba, amikor Henry felkapott egy apró, sheavajas tégelyt az éjjeliszekrényemről, és lecsavarta a tetejét. Beleszimatolt.
– Mmm… Szóval ettől van mostanában olyan jó illatod! – röhögött harsányan.
– Add már ide! – téptem ki a kezéből, de ő újra megkaparintotta, magára kent egy jó adagot belőle, aztán szagolgatni kezdte a bőrét.
103. oldal
– Ha betöltőm a tizennyolcat, magamra varratok egy tetkót – jelentette be J. J.
– Na és mit? – kérdezte Henry.
– Talán valamelyik kínai írásjelet, pont a seggem fölé – mondta, és megvakarta nevezett testrészét.
– Ja, pont, mint a harmincas csajok szokták – haraptam bele egy szerencsesütibe, Henry és Carter pedig felnyerített. – És mit jelentene?
– Valami mély értelműre gondoltam, mint a „mennydörgés" vagy a „morajlás" – mélázott J. J.
Henry felkönyökölt, és a fülembe súgta: – Esetleg lefizethetnénk a tetkóművészt, írja kínaiul a segge fölé, hogy „kijárat".
– De frankón! – robbant ki belőlem a nevetés.
– Na és mit eszik a babóca? – hülyült tovább Carter.
– Szoptatom a kicsit, hiszen én vagyok az anyukája – rebegte Henry, és rendületlenül tolta tovább a babakocsit a szekrények felé.
– Igazából – szólaltam meg – fémrudat eszik, pontosabban ólmot. Úgyhogy azt már megtanultuk, hogyan mérgezzük meg.
131-132. oldal, Jerry Rice
– […] Ki kell térni a hangszer szerepére is a mai társadalomban. De ne izgulj, kiválasztottam neked egy baró hangszert.
– Mégpedig?
– A csembalót.
– És mi a bánat az a csembaló? – kiáltottam fel.
– Mit tudom én – röhögött Henry. – De láttam róla egy képet a zeneteremben.
– Megint bajban vagy, haver? -dörmögte J.J.
– Woods nincs elragadtatva a szólótáncomtól.
– Haver, attól senki sincs elragadtatva. -felelte J. J., majd felém fordult.
12. oldal
– Ezzel azt akarod mondani, hogy ezután nem fekszel le minden lánnyal, aki él és mozog?
– Nem tudom. Én így próbáltam kibírni… Ez is egy megoldás.
– Basszus, a te úgynevezett megoldásaid összetörik a szívemet. És ez már azelőtt is így volt, hogy tudtam volna az érzéseidről. Mindig aggódtam miattad.
– Miért, szerinted engem nem csinál ki, hogy Tyjal jársz?
– Haver! – nevettem fel kínomban. – Hiszen annak alig három napja!
Henry vágott egy grimaszt, és felém nyújtotta a kezét.
– Barátok maradunk?
Kezet ráztam vele. Mindörökké Red Sox!
198. oldal