Sakál személy

– Tudom, hogy ébren vagy.
– Jó neked. Fogd be, és aludj!
Újabb kuncogás.
– Fel kell tenned magadnak a kérdést – folytatta –, hogy az a típus vagyok-e, aki elég ideig marad ébren ahhoz, hogy végezzen veled, miután elalszol, vagy korán kelek, hogy még ébredés előtt megöljelek
– Ha szeretnéd a nyakadon tartani a fejedet, akkor ajánlom, hogy egyik se legyél! – morogtam, bár a szavaira jeges lándzsaként szúrt gyomron a remegés.
Erősebben megszorítottam a kardom markolatát, mire Sakál felnevetett a sötétben, de nem láttam, hol.
– Csak ugratlak, hugi – mondta. – Vagy mégsem? Legalább lesz min gondolkoznod elalvás előtt. Szép álmokat! Aludj jól!

6. fejezet, 110. - 111. oldal

– Remek! – mosolygott Sakál. – Már rettentően unatkozom. Semmi sem indítja be úgy a vérkeringést, mint egy csodás mészárlás.

8. fejezet, 143. oldal

– Ó, ne is törődjetek velem! – hallatszott egy maró gúnnyal átitatott hang a fal közeléből. – Ti csak turbékoljatok nyugodtan, amíg én itt szép csendben elvérzek.

12. fejezet, 213. oldal

Epilógus, 427. - 428. oldal

– Mert remek eredményeket tudsz felmutatni a bizalom terén, ugye?
– Ugyan már! – Sakál bátorítóan mosolygott. – Ezt azért mondod, mert leszúrtalak egy karóval, és kilöktelek az ablakon? Biztosan túl tudunk lépni ezen a kis félreértésen.

44. oldal

429. oldal

8. fejezet, 130. oldal

8. fejezet, 132. oldal

– […] Úgyhogy ne aggódj, nem fog visszajönni ma este a hiányzó karjáért.
A sápadt, leválasztott testrészre sandítottam, ami egy vértócsa közepén feküdt a földön, és megborzongtam. És ahogy épp elképzeltem, hogy hosszú, csontos ujjain végigmászik a földön, Sakál hozzám hajolt, és azt suttogta:
– Nehogy elképzeld, ahogy odamászik hozzád, hogy megfojtson álmodban!

20. fejezet, 394. oldal

Igazán ne izgassátok magatokat, nem szeretném, hogy a halálközeli állapotom kényelmetlenséget okozzon nektek.