Sahrazád al-Kajzurán személy
Idézetek
– Akkor hát senkit sem szándékozol szeretni, egész hátralévő életedben? Csupán… dolgokat?
– De igen. Csak éppen valami többet keresek.
– A szerelemnél is többet?
– Úgy van.
– Nem túl önző a gondolat, hogy többet érdemelsz, Kálid ibn ar-Rasíd?
– Talán önzőségre vall, ha olyasmire vágyom, ami nem változik a szél járásával? Ami nem omlik össze a megpróbáltatás első jelére?
– Olyasmire vágysz, ami nem létezik. Csakis a képzeletedben.
– Nem. Olyasvalakit keresek, aki képes a felszín alá látni… Egy egyenrangú párt.
– Na és honnan fogod tudni, ha netán tényleg ráakadsz erre a megfoghatatlan lényre? – vágott vissza Sahrazád.
– Úgy gondolom, hogy hasonló lesz a levegőhöz. Mint amikor az ember lélegzethez jut.
217-218. oldal
– Tarik, miért csinálod ezt? Miért akarod megvívni ezt a csatát?
– Mert szeretem Sahrazádot – vágta rá Tarik habozás nélkül.
– De.. miért szereted?
– Miféle nevetséges kérdés…
– Nincs benne semmi nevetséges. Nagyon egyszerű kérdés. A nehézség a válaszban rejlik. Miért szereted azt a lányt?
– Mert… – Tarik kimerülten megdörzsölte a tarkóját. – Mert a legdrágább emlékeim mind hozzá kötődnek. Mellette szenvedtem. És… együtt kacagtunk a semmin.
Omár keze lehullott a fiatalember válláról.
– A közös múlt még nem jogosít fel a jövőre, barátom.
283. oldal, Repülőszőnyeg és az emelkedő áradat (Ventus Libro, 2016)
– […] Tisztán emlékszem a barátnőm nevetésére. Gyönyörű nevetése van. Mint a csalogány hangja egy üde reggelen. – Sahrazád arca felderült a kedves emlékre.
Kálid egy pillanatig csendben maradt.
– Neked is gyönyörű a nevetésed. Mint a holnap ígérete – mondta végül gyengéden, megfontolt nyugalommal.
158. oldal