Sage személy

– Avenia azt hiszi, egy királlyal szállnak csatába. Kétlem, hogy felkészültek arra, hogy egy olyan fiúval küzdjenek meg, aki szerint a gyermeteg csínytevések megfelelő stratégiának számítanak egy háborúban.

38. oldal, 4. fejezet (Könyvmolyképző, 2015)

– Kisebb csoda kellene ahhoz, hogy Conner engem válasszon hercegének. – Bár igazat beszéltem, nem tudtam megállni, hogy el ne mosolyodjak.
– Igaz – értett egyet Mott, majd még hozzátette: – Bár kezdek kételkedni, hogy egy csoda elég lenne ahhoz, hogy megmentsen.

106. oldal, 16. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

    – Éhes vagy?
    – Nagyon – feleltem. – Hozz nekem vacsorát! Szívesebben eszek egyedül.
    Az arca grimaszba rándult.
    – Nem vagyok én holmi szolgáló.
    – Még szép, hogy az vagy. […]
    – Nos, a te szolgálód akkor sem vagyok.
    – A megszokott szolgálóimból egy sincs itt. Kénytelen leszek beérni veled.
    – Ha itt hagylak, lehet, hogy megszöksz.
    – Éhen halok – ellenkeztem. – Ha meg is szökök, azt csak vacsora után fogom tenni. Most pedig indulás!
    Nem örült annak, hogy utasítgatom, de azért engedelmeskedett, és pár perc múlva egy-egy tál pörkölttel tért vissza.
    – Beleköptél az enyémbe? – kérdeztem.
    Sértődöttnek tűnt.
    – Dehogy!
    – Én azt tettem volna, ha te beszéltél volna velem így.
    Félénken elmosolyodott.
    – Na jó, lehet, hogy kicsit beleköptem.

169-170. oldal, 21. fejezet (Könyvmolyképző, 2015)

261. oldal, 41. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

– Izmos alkarod van, Sage.
– Azt a nagymamámtól örököltem. Nagydarab asszony volt.

– Hogyan hálálhatom meg neked ezt valaha is?
– Csak ígérd meg, hogy sosem teszel velem még egyszer ilyet! Nem akarlak megsérteni, Jaron, de nem akarom a te életedet élni. Még zárt ajtók mögé bújva is éppen elég ízelítőt kaptam abból, mennyire borzalmas is tud lenni.
– Próbált bárki is megölni, amíg távol voltam?
– Nem.
– Akkor még csak bele sem kóstoltál rendesen.

346. oldal

225-226. oldal, 29. fejezet (Könyvmolyképző, 2015)

– Miért kell ezt csinálnod?
Megrántottam a vállam.
– Mit?
– Így bosszantanod az embereket. Úgy tűnik, eltökélt szándékod, hogy ellenségeket szerezz.
– Neked pedig az, hogy hamis barátokat. A kettő közt nincs különbség.

    – Elég legyen ebből! – Megelégelve a viselkedésemet, Mott az asztalra hajította a kanalát. – Ha ennyire ragaszkodsz hozzá, hogy hajtsunk fejet a királyi rangod előtt, akkor úgy is foglak kezelni, mint ahogy azt egy olyan csökönyös fiú, mint te, megérdemli. Miért vagyunk itt? Követelem, hogy válaszolj!
    – Vagy mi lesz? – Vigyorogva keresztbe fontam a karom. – Ha kardpárbajra kerül sor, akkor legyőzlek, és mindannyian tudjuk, mi fog történni, ha bezársz a szobámba.
    – Semmi ilyen bonyolult dologról nincs szó. – Mott is keresztbe rakta a karját. – Egyszerűen úgy döntök majd, hogy nem kedvellek többé.
    A mosolyom kiszélesedett.
    – Ez aztán a komoly fenyegetés!

79. oldal, 10. fejezet (Könyvmolyképző, 2015)

Alig volt rá időm, hogy gyorsan megátkozzam az anyjuk sírját, mielőtt a földre zuhantam volna.

15. oldal, 1. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)