Safiya fon Hasstrel személy
Idézetek
Safi nem szabadságra vágyott, hanem arra, hogy hihessen valamiben – egy olyan díjban, amiért megéri futni és harcolni, és küzdeni, történjék bármi.
Végre megtalálta a díját. Nubrevnáért futott. És Merikért. Iseultért. Kullenért és Ryberért és Mathew-ért és Habimért, de mindenekelőtt: saját magáért.
Safi nem tudta befejezni a mondandóját, mert abban a pillanatban egy sirály rikoltott fel felettük a levegőben, aztán… egy nagy adag fehér trutymó landolt Safi vállán.
42. oldal
Iseult épp akkor találta meg végre fonáltestvérét a tömegben, amikor az megmarkolta a férfi kigombolt ingét.
– Minden nubrevnai így öltözik? – Safi az ing másik felét is megragadta. – Ezeket be kell dugni ide.
Becsületére legyen mondva, a nubrevnai nem mozdult. Ehelyett az arca skarlátvörös lett – csakúgy, mint a fonalai –, az ajka pedig szorosan összepréselődött.
– Tudom, hogy működnek a gombok – szűrte a fogai közt a szavakat, aztán félrelökte a lány kezét. – És nem vagyok rászorulva egy olyan nő tanácsára, akinek madárszaros a válla.
Merik meglökte a tálat.
– Egyél, domna… Ó, várj! Majdnem elfelejtettem! – Előhúzott egy kanalat a kabátjából. – Ez aztán a kiszolgálás, nem igaz? Van fogalmad róla, a fedélzeten hányan lennének képesek ölni egy kanálért?
– És neked van fogalmad róla, hány embert tudnék megölni egy kanállal?
Safi's eyes bugged, and yet as she grabbed for the bowl, Leopold deftly snatched it away, smiling. „Allow me to serve you, Safiya. We have spent too many years apart.”
„And I have spent too many hours between meals.” A glare. „Give it to me now, Polly, or I shall castrate you with a fork.”
119. oldal
I'm Safiya fon Hasstrel, and I can do anything.
462. oldal
