Saci személy
Idézetek
– A férfiak egója nagyon egyszerűen működik – folytattam a cukkolást. – Elég azt mondani nekik, amit hallani szeretnének.
– Hmm. Ezt gondolod a férfiakról?
– Ááá, nem. Csak az egójukról – válaszoltam Zolának, és finoman belebokszoltam a vállába.
– És mi a helyzet veletek, nőkkel? – folytatta a kérdezősködést. – Ti mit szerettek hallani?
Egy pillanatig elgondolkodtam. Tényleg igazából mitől boldog a nő? Ha szépnek érezheti magát egy férfi mellett? Vagy ha okosnak? Kívánatosnak, kiegyensúlyozottnak? Mi a fontos, én mit szeretnék hallani? De a következő pillanatban meg is láttam a szemem előtt billegő egyszerű igazságot.
– Tudod, Zola, nem az a különleges, ha a férfi azt mondja, amit a nő hallani szeretne. Az igazán csodálatos az, ha a férfi egyszerűen azt érzi, amit a nőnek jó hallani.
161-162. oldal
Téged akarlak – ismételtem meg.
– Nem akarom megváltoztatni az életedet, legalábbis, ami a rajtam kívül eső részét illeti. Nem akarlak elszakítani a családodtól, elrabolni a munkádtól, eltávolítani a gyerekedtől.
Egyszerűen azt szeretném, ha önmagad maradnál, de nekem adnád, amit adhatsz.
– Cserébe el fogom venni tőled, amit te akarsz adni – válaszolta, mert most is pontosan értettük egymást.
128. oldal
Nem fogsz elveszíteni, nem tudsz elveszíteni. Úgy fogadlak el, ahogy vagy, mert rád van szükségem, és nem egy képre, amit felépítettem magamban.
– Miért tudod ezt megtenni, Saci?
– Mert a feltétel nélküli elfogadás nem gyengeség vagy alázat. A feltétel nélküli elfogadás erő. Tudni akarom azt, hogy ki vagy. Azt akarom tudni, hogy ki vagy. Szűrés és elcsúszás nélkül. Találjon el, éljem át, fogjon meg. A feltétel nélküli elfogadás neked is erőt ad. Nincs szükséged maszkra, manírokra. Azt adhatod, aki valójában vagy. Kíméletlenül.
45. oldal
Kyra az első óra közben hátrafordult és kedvesen rám nézett.
– Rendben vagy?
– Fogjuk rá! De maradt még néhány homályos pont, amiket már soha nem fogok tudni összekötni.
– Nem is kell. Ha minden pontot látnál az életedben, megrémülnél. Elég minél több olyan dolgot megélned, ami éppen akkor jó, eltalál, felráz vagy rendbe tesz. Ezeket a pontokat úgyis rendkívül unalmas és egyhangú vonalak kötik össze.
69-70. oldal
Tényleg éljek meg mindent, amit szeretnék, amire kíváncsi vagyok? Vagy maradjak a jól szocializált, fegyelemben élők táborában? Túl sok kérdés. Talán feleslegesek is. Vagyok, aki vagyok. Ha ösztönösen, zsigerből ezen az úton járok, akkor a visszafogás tévút. Vagy ezzel csak nyugtatom magam? Túlgondolás. Már megint. Akarom. Megteszem. Táplálkozom belőle. Kinyit. Még kíváncsibb leszek. Lehet, hogy ördögi kör. De élvezem, ahogy sodor.
257. oldal