Sabrina Granger személy
Idézetek
Mennyivel könnyebb magamat adni, amikor senki sem tudja, ki vagyok.
62. oldal
.. nincs időm a haragra.
Az életemmel kell foglalkoznom.
236. oldal
Soha nem kezdődött még jó mondat úgy, hogy szeretlek, de…
Ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az általában nem is igaz. Ezt az öcsémtől tanultam.
13. fejezet
Olyasvalakinek akarom átadni a kulcsot a testemhez, aki tudja, mit kezdjen vele.
116. oldal
De talán épp ez a flörtölés lényege.
Hogy nem vezet sehová.
Csupán egy pillanatnyi, céltalan bizsergés.
A méregdrága parfüm gyorsan elillanó illata az áruházban. Egy falatnyi bűnös csokoládé. Tánc a legcsinosabb pasival, akivel valaha találkoztál.
Elfogadod a morzsányi gyönyört, aztán továbblépsz. Ez minden.
121. oldal
Hozzáérinti az ajkát az enyémhez, és sóhajtozva megcsókol.
Gyengéd, fájdalmas csók. Akárcsak a dal. Akárcsak az iránta érzett vágyam.
Egyszerre szomorú és mámorító. Így csókolunk meg valakit, amikor elbúcsúzunk, amikor csak kölcsönkapjuk az időt, amikor tudjuk, hogy nem lehetünk együtt.
Ez a csók vágyódásból született, és olyan kívánság kovácsolta, amely nem valósulhat meg.
– Tiszta lapot akarok. Új kezdetet. Esélyt akarok, hogy igent mondhassak kettőnkre. Még csak két nap telt el, és őrületesen hiányzol. Nem bírom elviselni, hogy nincs ürügyem a találkozásra. Azt akarom, hogy együtt fedezzük fel a padokat a parkban, az elhagyott metrómegállókat, hogy menjünk el a Metbe, csókolózzunk a Great Hallban, és Marilyn Monroe-nak és Joe DiMaggiónak öltözve menjünk a jelmezbálba. – Gyorsan levegőt veszek, aztán kimondom a legnehezebb és egyben legkönnyebb szót. – Mert szeretlek, Flynn Parker.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Ösztöndíjat alapítottam a… – elhallgat, felnéz a mennyezetre, úgy tesz, mintha számolna, aztán felém fordul – valamennyi diák részére a hittudományi egyetemen. Mostantól a diplomáig fizetem a tanulmányaikat, beleértve az öcsédét is.
Leesik az állam.
– Komolyan beszélsz?
– Teljesen. – Puszit nyom az orrom hegyére. – Szeretnék könnyíteni a terheiden, Sabrina. Ezt is beleértve – megkopogtatja a mellkasomat –, miközben azon gondolkodsz, elfogadhatod-e. Ez mindenkinek jár, így az öcsédnek is.
– Túl sok vagy.
– Most újra a farkamról beszélsz, ugye? – kacsint.
Felkacagok, és megsimogatom a haját.
– Az egész lényed. Túl sok vagy, túl szép, túl szexi, és túl jó az ágyban. Ez pedig az jelenti, hogy többé nem engedlek el.
– Kiváló. Mit szólsz ahhoz, hogy hagyod magad kinyalni?
Megrázom a fejem.
– Most én jövök.
Letérdelek előtte. A kanapé háttámlájára teszi a karját, az egész Gramercy Park, Manhattan és a tágas nagyvilág a lába előtt hever. Annyi mindent ad, és most megkapja a jutalmát.
Mint egy mocskos Szőke Herceg. Mint a férfi, aki minden jót megérdemel, amit az asszonyától kaphat.
257. oldal, 36. fejezet