Sabin (Kétség) személy
Idézetek
" – Sabin haver!- mondta ez a semmirekellő, talpra ugrott és szégyentelenül elvigyorodott. – Éppen rólad beszélgettünk! De azt nem mondhatnám, hogy nagyon örülök neked!
– Nem, és hamarosan semmit sem mondhatsz majd. Gwen, menj vissza a szobámba!
Anja védelmezően William elé ugrott. – Idefigyelj, Sabin. Nem csinált semmit, teljesen veszélytelen. Félhülye szegény, ezt te is tudod jól. William ahelyett, hogy bátram Sabin elé állt volna, az istennő mögé bújva integetett pimaszul a harcosnak, mintha szándékosan cukkolni akarná: – Igenis veszélyes vagyok! Gwen gyönyörű, és én már rég nem voltam nővel. Lássuk csak mikor is? Úgy pár órája is megvan!
174-175. oldal
Gwen arca még mindig rózsaszínben pompázott.
– Nem egy vagyok a férfiak közül, akiknek csak úgy parancsolgathatsz.
– Ha egy volnál a férfiak közül, most rettentően szégyellném magam a gondolataim miatt – mondta Sabin, […]
13. fejezet, 210. oldal
.– Miért olyan… miért ennyire távolságtartó? – Gwen most is őt nézte (Sabint), tekintete tűzforró dárdaként mélyedt mellkasába. – Mindenkivel ilyen, vagy csak én vagyok ennyire szerencsés?
– Ne aggódj, nem miattad van. Minden nővel ezt csinálja. Nem tud más lenni. Tudod, a démonja…
– Démonja? – akadt a szó Gwen torkán. Mint egy elpattant órarugó egyenesedett ki a székben. Arcát elfutotta a vér. – Azt mondtad, a démonja?
– Izé, azt mondtam volna? – Strider újra azon kapta magát, hogy segélykérőn pislog körbe a repülőn. – Nem hiszem, hogy azt mondtam.
87-88. oldal
– Életben van, nem? Akkor meg mi a baj?
Reyes megnyalta az ajkát, és a mozdulatban volt valami végtelenül fenyegető.
– Megsérültél?
– Jól vagyok – mondta szárazon Sabin. – De köszönöm a kérdést.
– Nem te. Danika, megsérültél?
– Ott vagytok, gyáva férgek? – kiáltotta oda az egyik Vadász.
– Gyertek, és nézzétek meg! – kiáltott vissza Sabin.
Maga volt a két lábon járó veszély, habár a pólójára azt írták: NEM VAGYOK NŐGYÓGYÁSZ, DE AZÉRT MEGNÉZEM.
– Látod azt?
– Mit? – kérdezte Strider. – Lucient? Ja, rendesen elpakolhatta volna magát, mielőtt elmegy. De azt sem értem, egyáltalán miért hagyta itt a testét.
– Nem. Azt – mutatott Danika felé Paris, akit egyre jobban hatalmába kerített a döbbenet.
– Sabint? – vonta fel Strider a szemöldökét. – Ronda, mint mindig, de azért nem kellene úgy nézned rá, mint aki mindjárt elhányja magát.
– Nem, a nőt.
– Milyen nőt? – kérdezte némi gondolkodás után zavarodottan Strider.
Paris egyre kevésbé értette, mi történik.
