Sabin (Kétség) személy
Idézetek
Sabin indulatosan lecsapta fegyveres ládája tetejét, elfordította a kulcsot a zárban, majd odafordult az étellel teli zacskóhoz, melyet Paris hozott.
Darla, Darla, Darla, dudorászta a démon.
– Ahogy már az előbb is javasoltam, kussolhatnál, te kis szarkeverő. Eleget hallgattam a hülyeségeidet.
54. oldal
– Látod azt?
– Mit? – kérdezte Strider. – Lucient? Ja, rendesen elpakolhatta volna magát, mielőtt elmegy. De azt sem értem, egyáltalán miért hagyta itt a testét.
– Nem. Azt – mutatott Danika felé Paris, akit egyre jobban hatalmába kerített a döbbenet.
– Sabint? – vonta fel Strider a szemöldökét. – Ronda, mint mindig, de azért nem kellene úgy nézned rá, mint aki mindjárt elhányja magát.
– Nem, a nőt.
– Milyen nőt? – kérdezte némi gondolkodás után zavarodottan Strider.
Paris egyre kevésbé értette, mi történik.
– Életben van, nem? Akkor meg mi a baj?
Reyes megnyalta az ajkát, és a mozdulatban volt valami végtelenül fenyegető.
– Megsérültél?
– Jól vagyok – mondta szárazon Sabin. – De köszönöm a kérdést.
– Nem te. Danika, megsérültél?
– Ott vagytok, gyáva férgek? – kiáltotta oda az egyik Vadász.
– Gyertek, és nézzétek meg! – kiáltott vissza Sabin.
" – Sabin haver!- mondta ez a semmirekellő, talpra ugrott és szégyentelenül elvigyorodott. – Éppen rólad beszélgettünk! De azt nem mondhatnám, hogy nagyon örülök neked!
– Nem, és hamarosan semmit sem mondhatsz majd. Gwen, menj vissza a szobámba!
Anja védelmezően William elé ugrott. – Idefigyelj, Sabin. Nem csinált semmit, teljesen veszélytelen. Félhülye szegény, ezt te is tudod jól. William ahelyett, hogy bátram Sabin elé állt volna, az istennő mögé bújva integetett pimaszul a harcosnak, mintha szándékosan cukkolni akarná: – Igenis veszélyes vagyok! Gwen gyönyörű, és én már rég nem voltam nővel. Lássuk csak mikor is? Úgy pár órája is megvan!
174-175. oldal
Gwen arca még mindig rózsaszínben pompázott.
– Nem egy vagyok a férfiak közül, akiknek csak úgy parancsolgathatsz.
– Ha egy volnál a férfiak közül, most rettentően szégyellném magam a gondolataim miatt – mondta Sabin, (…)
13. fejezet, 210. oldal
.– Miért olyan… miért ennyire távolságtartó? – Gwen most is őt nézte (Sabint), tekintete tűzforró dárdaként mélyedt mellkasába. – Mindenkivel ilyen, vagy csak én vagyok ennyire szerencsés?
– Ne aggódj, nem miattad van. Minden nővel ezt csinálja. Nem tud más lenni. Tudod, a démonja…
– Démonja? – akadt a szó Gwen torkán. Mint egy elpattant órarugó egyenesedett ki a székben. Arcát elfutotta a vér. – Azt mondtad, a démonja?
– Izé, azt mondtam volna? – Strider újra azon kapta magát, hogy segélykérőn pislog körbe a repülőn. – Nem hiszem, hogy azt mondtam.
87-88. oldal
– A harcos szívesen látott vendégünk, és jó szolgálatot tehet a csatában – mondta Lucien olyan savanyú hangon, hogy Sabin lemerte volna fogadni: barátja szívből reméli, hogy a „szívesen látott vendéget” kissé megcsonkítják majd a küzdelemben.
362. oldal
If only I could lie…It would have made things a whole lot easier.
But Sabin couldn’t lie—if he tried, the demon went crazy and Sabin passed out cold. Strange reaction to wickedness, but he could not stop it. What hecould do was project his thoughts into another’s mind, filling them with mistrust and worry as he wove a web of doubt through questions and observations.
Neither questions nor observations were lies, now were they?
Chapter 14
