Ruhn Danaan személy
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Amikor tizenhárom éves voltam, kívántam. Akkor jártam először a városban, Ruhn hozott el.
Hunt felvonta a szemöldökét.
– És mit kívántál?
– Hogy nőjön nagyra a mellem.
A Huntból előtörő nevetés száműzte a Sandriel említése után visszamaradt árnyékokat. Szándékosan nem nézett Bryce mellkasára, ahogy azt felelte:
– Úgy tűnik, valóra vált a kívánságod, Quinlan. – Enyhe kifejezés. Rohadtul enyhe, csipkébe csomagolva.
Bryce kuncogott egy sort.
– Crescent City: ahol az álmok valóra válnak.
Ruhn lerázta magáról a döbbenetet, és Athalarhoz fordult.
– Nagyon menő a szmokingod! – Majd, csak hogy idegesítse, hozzátette: – Felség!
Athalar meghúzta az inge nyakát.
– Nem csodálom, hogy tele vagy piercinggel, ha így kell öltöznöd ezeken az eseményeken.
– A herceglét első szabálya – felelte Ruhn vigyorogva. – Lázadj kreatívan!
690. oldal; 58. fejezet
– Téged hívtalak – fordult Ruhn a húgához. – Őt nem.
Bryce belekarolt Athalarba. Nevetségesen festettek: Bryce az elegáns munkaruhájában és magas sarkújában, az angyal pedig a fekete harci ruhában.
– Tudom, rosszul érint, de összenőttünk. Legjobb barátok vagyunk.
– A legeslegjobbak – visszhangozta Hunt, és egy pillanatra sem lankadt a vigyora.
272. oldal, 21. fejezet
Ruhn had to take a moment. He had no idea what god he’d pleased enough to warrant being blessed with such friends. They were more than friends. They were his brothers.
– Ruhn nem mesélt a… múltamról?
– Mármint arról, hogy bejött neked Bryce? Nem.
– Akkor honnan a picsából tudod?
– Bryce-ról beszélünk. Mindenkinek bejön.
– Régen tetszett.
– Aha.
Ithan kivillantotta a fogait.
– Már nincsenek olyan érzéseim iránta.
– Akkor jó, mert Athalar valószínűleg kinyírna, aztán megsütné a hulládat.
– Megpróbálhatja.
– Megpróbálhatja, és nyerne is, és kétlem, hogy a lassan sült farkashús finom lenne, még egy csomó szósz sem segítene rajta.
768. oldal; 65. fejezet