ruhanemű tárgy
Idézetek
Ruha, ruházat, ráruházás, felruházás boróka: … Másik fontos szerepe az R.-nak az a lehetőség, hogy az emberek megkülönböztessék egymást; amennyiben a férfiak és nők R.-ja bizonyos eltéréseket mutat – a férfiak R.-ja a női R.-tól, a női R.-k pedig a J. É.-től (lásd: józan ész) mutatnak eltérést."
Fábri Péter: Előrelátók
A kisfiú kap új ruhát
a kisfiún modern kabát
mindössze két számmal nagyobb
de a kisfiú nőni fog
Persze addigra a kabát
elkopik Meglehet De hát
nem láthatunk mindent előre
e gyermeknövesztő időbe
116. oldal
– […] Melyik öltönyét óhajtja viselni az utazáshoz?
– Ezt.
Egy vidám, kockás öltöny volt épp rajtam; eléggé a szívemhez nőtt, ami azt illeti, sokkalta jobban szerettem az átlagosnál. Talán kissé váratlan, amíg az ember szeme hozzá nem szokott, de mégis, irtó szép kísérlet a szabó részéről; a klubban és másutt is fenntartás nélküli elismerést aratott a srácok körében.
– Igenis, uram.
Már megint ott volt a modorában az a bizonyos izé. Szóval abban, ahogy mondta azt, amit mondott. Nem tetszett neki az öltöny. Összeszedtem magam, hogy érvényt szerezzek a jogaimnak. Valami azt súgta, hogy ha nem vagyok nagyon óvatos, ha nem nyirbálom meg a fickót még bimbajában, akkor elharapózik. Határozottan eltökélt fazonnak látszott.
Na, én ebből nem kértem, úgy éljek! Túl sok olyan esetet láttam, amikor srácokból az inasuk rabszolgája lett. Emlékszem, ahogy a csóró Aubrey Fothergill mesélte egy este a klubban – igazi könnyekkel a szemében, szegény ördög –, hogy le kellett mondania a kedvenc barna cipőjéről, mert az embere, Meekyn nem csípte. Helyre kell tenni ezeket a fickókat, tudják? Elő kell venni a bársonykesztyű-és-vasököl módszert. Ha az ember odanyújtja nekik a hogyishívjákot, már rögtön az izé is kell nekik.
– Nem tetszik az öltöny, Jeeves? – kérdeztem.
– Ó, de igen, uram.
– Na, akkor mi nem tetszik benne?
– Rendkívül tetszetős öltöny, uram.
– Mi a baja vele? Ki vele, a fenébe is!
– Ha szabadna egy javaslattal élnem, uram, egy egyszerű barna vagy kék, esetleg egy jelzésszerű, halk csíkozással…
– Micsoda abszolút zagyvaság!
– Igenis, uram.
– Totál baromság, jóember!
– Ahogy mondja, uram.
Úgy éreztem, mintha odaléptem volna, ahol az utolsó lépcsőfoknak kellene lennie, de nincs ott. Dacosnak éreztem magam, ha értik, mire gondolok, és egyszerűen nem volt mivel dacolni.
– Akkor jó – mondtam.
– Igen, uram.
9-11. oldal, Jeeves a színre lép (Ciceró, 2004)
Abban az időben nagyon el voltam keseredve, mert rájöttem, hogy a ruhám nem irántam való vonzódásból és ragaszkodásból marad meg rajtam, hanem azért, mert begomboltam elöl, és így nem tud lecsúszni. Ha le tudna csúszni, biztosan lecsúszna, és én végleg megfagynék meztelenül. Ez a megismerés igen rossz hatással volt rám, és Schopenhauer álnév alatt hosszabb értekzést írtam „A halálról és az élet semmiségéről” címen.
63. oldal (A kályha mindenkihez meleg)
A gyermeket beadták a katonai nevelőintézetbe. Kis kardot kapott, hosszú nadrágot, csákót. A gyíklesőt derekára kötötték, sötétkék zubbonyban vitték sétálni vasárnap a Grabenen a növendékeket. Olyanok voltak, mint a gyermekek, akik játszanak, felöltöznek katonának. Fehér kesztyűt viseltek, kecsesen szalutáltak.
29. oldal (Helikon, 2005, 2008)
Még mindig az ócska, szürke báránybundámat hordom, jó piszkos, hiszen éjjel-nappal rajtam volt a bunkerben. De jobb ruhafélét nem tanácsos fölvenni. Rengeteg csavargó, szökött katona, börtöntöltelék jár az utcán, amint kicsit sötétedik, napirenden vannak a vetkőztetések. Minden ruhaféle aranyat ér, élelmiszert kapni érte. Ezért a járókelők rosszabbul vannak öltözve, mint azelőtt a koldusok.
135. oldal (Tortoma, 2016)
Barsy Irma: Pincenapló Ne fordulj vissza
Már nem sokkal a tizenkéttáblás törvény megszületése után, [Kr. e.] 432-ben megjelent az első törvényi rendelkezés, amely megtiltotta, hogy a pályázók különlegesen fehérített, ragyogóvá tett öltözékkel hívják fel magukra polgártársaik figyelmét.*
* Liv. 4, 25. E szabályozás eredményességének csekély voltáról tanúskodik azon tény, hogy a ragyogóvá fehérített ruha viselőjének megnevezése (candidatus) jelöli ma is számos nyelven a hivatalra pályázót.
113. oldal, Nótári Tamás: Quintus Tullius Cicero és műve, „A hivatalra pályázók kis kézikönyve” (Lectum, 2014)
Quintus Tullius Cicero: Hogyan nyerjük meg a választásokat? A hivatalra pályázók kézikönyve
Ette a tűz a péntőket, rékliket, keszkenőket, a kopott krepdesinblúzokat, pargetszoknyákat. És jöttek vissza az aszonyok, királynői estélyikben, abroncsos szoknyákban, csipkés blúzokban, finom körömcipőkben, csatos magas szárúban, arannyal díszített piros csizmácskákban. Csak bámulták egymást, moslékosdézsában cserzett kezük ismerkedett a lágyan leomló anyagok érintésével, a sima gombok finom domborulataival, a habkönnyű csipkékkel.
20-21. oldal (Osiris, 1996), A grófnő
Látjátok, az én anyám milyen anya volt. Ő szülő anya volt, és dajka volt, szoptatós dajka meg pesztonka, és ő nevelőnő volt, és ápolónő mind egy személyben, látjátok. És amellett kedvesanyám szolgáló volt a háznál, mert ő is ágyalt, terített, mosogatott, mikor Veronkának egyéb dolga volt. És anyám maga meszelte a házat, azt még nem bízta Veronkára. És anyám szakácsné meg mosóné is volt, mert ő főzött és ő mosott, vasalt mindnyájunkra. Meg doktor és patikárus is volt, mert kisebb bajok esetén maga gyógykezelte az urát meg a gyerekeit. És családfenntartó volt az én anyám, apám mellett, mert varrónő és szabónő volt, hiszen ezt is tudjátok. Az én anyám más asszonyokat díszített, szépített, magamagára nem sokat adott, éppen csak hogy tisztán és rendesen járt. Volt néki nyárára barna selyem, télire meg fekete szövet ünneplője, de csak vasárnap öltözött ünneplőbe, ha templomba ment, meg akkor, mikor tekintetes asszonyokhoz ment ruhaigazítást meg fehérneművarrást vállalni. Nyáron cérnakesztyűt is húzott ilyenkor, és napernyőt vitt kézben. De kalapot már nem tett fel, azt csak télen használta. Pedig joga lett volna talán az én anyámnak is, akár más fiatal asszonynak, hogy csipke legyen a blúzán, meg kivarrott zsebkendőcskéje meg recsegős cipője legyen.
95-97. oldal