ruhanemű tárgy
Idézetek
– A lopások – bólogatott a sah.
– Mi tűnt el? – kérdezte Richárd.
– Semmi értékes – legyintett Sadrazam. – Néhány nyűtt, ócska ruhadarab a velünk utazó Amintehari dervis holmijából.
– Pontosabban? – kérdezte a báró váratlan izgalommal.
– Fekete csador, szürke nadrág, kék-sárga csíkos nikáb, barna kulla, azaz turbán és egy pár saru, ha jól emlékszem.
– Bocsásson meg, Monsieur, de a csador és a nikáb nem női viselet?
– Nem feltétlenül – vette át a szót Vámbéry, aki örült, hogy végre ő is segíthet. – A csador arabul köpenyt jelent, amit a férfiak, különösen pedig a dervisek gyakorta hordanak. Ugyanez a helyzet az arc elé köthető kendővel, vagyis a nikábbal, ami a porviharok idején mindkét nem számára hasznos szolgálatot tehet.
29. oldal
A megengedett drágakövek közt az ametiszt és a cseh granát volt a comes. Násfát nem ösmernek a szász asszonyok. Legfeljebb holmi ezüst vagy arany kinyitható szívek fityegnek a nyakukban. Még a kelmékben való dúskálást se engedte meg a rendőrség. A szegényebb osztály fehérnépei a morvaposztót, a csamlotot, a török bagasiát, perzsa mohárt használhatják. A leányoknál elég nagy fényűzés az is, hogy előkötőjükre, mellyel vasárnap a templomba mennek, selyemmel varrhatják ki ékes gót betűkben a nevüket: »Elisabeth Zabler«, vagy: »Katherina Friebel« (ami, valljuk be, nem rossz szokás a templom előtt szemlét tartó legények szempontjából). A cselédsorban álló leányok négy-ötféle hitvány kelmére, a tarcolán, barchet, kanavász és stamelinre voltak kárhoztatva (de szerettek is elmenekülni szolgálatba a vidéki családokhoz). A több mint két segéddel dolgozó iparosok és kereskedők fehérnépei már a finomabb angol, hollandi posztókban, tafotákban is páváskodhatnak, ha a hiúság nyavalyája vérükben vagyon. A koronarása, csimazin, pokocsin csinos szoknyácskákat szolgáltat. Ami a génuai bársonyt, a velencei vagy flórenci atlasz viselését illette és a selymeket, az a gazdag patrícius asszonyok kizárólagos szabadalma, sőt meg van engedve a brokát selyem is, »ámbár tisztességes polgárnő és kisasszonya nem teszi«, a brüsszeli és másfajta drága csipke ellenben szigorúan tilalmaztatik.
Hetedik fejezet, Menyecske palánták
[…]Lesütöttem a szemem, és a lábbelijének címeztem szavaimat, a puha, barna csizmájának, amelynek olyan hajlékony, mégis strapabíró volt a talpa, mint egy mokasziné. Térdig érő csizmaszára testhez simuló, homokszín nadrágban folytatódott – szintén bőrből volt, és kissé viseltesnek látszott De a bőrkollekció ezzel nem ért véget. Mindent kedvelt, ami bőr volt, és nem fekete. Öve és mellénye erdőzöld árnyalatú volt. Alsóruházata – amely passzolt a csokoládébarna csizmához – bizonyára élvezhette a munkáját. Bal alkarján többször átcsavart marhabőrt viselt, amely a visszcsapódó íjhúrtól védte bőrét. Friss sérülések is látszódtak rajta.
39. oldal - Negyedik fejezet
Lord Illingworth: […] Nos hát, most egyszerűen az a dolga, hogy beilleszkedjék a legjobb társaságba. Aki egy londoni vacsorázó társaságon uralkodni tud, az a világon is uralkodhatik. A jövő a dandyé. A divathősök fognak parancsolni a világon.
Gerald: Borzasztóan szeretnék csinos holmikat hordani, de nekem mindig azt mondták, hogy a férfinak nem szabad túlságosan sokat gondolni a ruháira.
Lord Illingworth: A világ manapság oly tökéletesen felületes, hogy nem érti meg a felületes dolgok filozófiáját.
73-74. oldal, A jelentéktelen asszony – Harmadik felvonás (Franklin-Társulat)
Han Fej-ce kínai filozófus (Kr. e. 5. sz.) […]: „Őseink nem művelték meg a földet, amíg a növények és fák gyümölcsei elegendő táplálékot nyújtottak. Az asszonyok sem szőttek, amíg a madarak és állatok bundája biztosította a ruházkodást. Munka nélkül is meg lehetett élni, kevés ember bőségben élt, ezért nem találtak okot a veszekedésre. Nem kellett nagy jutalmat, sem súlyos büntetést alkalmazni, az emberek magukat kormányozták. […]”
221. oldal, lábjegyzet
Ruha, ruházat, ráruházás, felruházás boróka: … Másik fontos szerepe az R.-nak az a lehetőség, hogy az emberek megkülönböztessék egymást; amennyiben a férfiak és nők R.-ja bizonyos eltéréseket mutat – a férfiak R.-ja a női R.-tól, a női R.-k pedig a J. É.-től (lásd: józan ész) mutatnak eltérést."