Royce Melborn személy

Sohasem vallotta volna be, Hadriannek semmiképpen, és legfőképpen Gwennek nem – még magában sem szerette végiggondolni –, de valahogyan Gwen lett az ő „ötödikje”. Az életben maradáshoz Royce-nak mindig is csak négy dologra volt szüksége: levegőre, ételre, vízre és alvásra. Másoknál kevésbé zavarta a forróság és a hideg, és akár egy erdőben vagy mezőn is tudott élni, ha arra volt szükség. De az a négy másik dolog feltétlenül kellett.
Vonakodva kellett rájönnie, hogy Gwen az ötödik a sorban. Tovább ki tudott tartani nélküle, mint a többi négy nélkül, de ha túl sok idő eltelt, megsínylette a hatását. A beteg szó nem fejezte ki elég jól, milyennek érezte magát; az üres már közelebb volt, de még az sem illett egészen. Vékony. Magában bólintott. Ez volt az. Áttetszőnek érezte magát, mintha a nőtől távol kevesebb élete lett volna.
Egészen eddig nem is tudtam, mennyire kevéssé léteztem: egy személy nélküli árny voltam.
Nem tudta, mikor történt, vagy hogy miként hagyhatta megtörténni, de amikor Gwen nélkül volt, valami furcsa okból kifolyólag nem érezte magát teljes egésznek. Gwen elrabolta Royce egy részét, és… Nem, ő semmit sem vett el. Adott valamit, amim sohasem volt, és ami nélkül már nem tudok élni.

404. oldal, 25. fejezet - Az ötödik dolog

“How's your foot?” Hadrian asked.
“It hurts.”
“He had a good hold.”
“Bit right through my boot.”
“Yeah, that looked painful.”
“So why exactly didn't you help?”
Hadrian shrugged. “It was a dog, Royce. A cute, little dog. What did you want me to do, kill an innocent little animal?”
Royce tilted his head, squinting into the light of the late evening sun to focus on his friend. “Is that a joke?”
“It was a puppy.”
“It was not a puppy, and it was eating my foot.”
“Yeah, but you were invading his home.”

– Jaj de jó, hogy itt talállak! – kiáltott fel Albert. Egy szál köntösbe burkolózva lépett ki a házból, és a fényes égboltra hunyorgott.
– Késő délelőtt van, Winslow! – morogta Royce. – Kezdesz úgy viselkedni, mint egy igazi nemesember!

378. oldal

Az őr kifújta a levegőt. Valahogyan Hadriannal együtt mindketten azt hitték, hogy a szaporodás képessége nagy súllyal esik latba. Nem esett.
– Nekem meg van egy lovam – jelentette ki Royce ugyanazzal a jogos felháborodással. – Amin ellovagolok innen, amint végeztél ezzel a szegény flótással.

11. oldal

– Miért hoztál ide minket? – kérdezte Royce.
Bosszankodas suhant át Fawkes arcán, de a kifejezés azonnal eltűnt, és szívélyes mosoly került a helyére.
– Nem kedveled a lovakat?
– Lovagolni jobb szeretek a gyaloglásnál, de ismerkedni inkább nőkkel szoktam.

76. oldal

Olyan mozdulatot tett, mintha meg akarná lökni Royce-ot, de a tolvaj egyszerűen kikerülte. Feketekalap elvétette célpontját, és majdnem orra bukott.
– Mondtam már – felelte Royce –, nem a Fekete Gyémántnak dolgozom. Igazából senkinek sem.
A Kéz főnöke visszanyerte egyensúlyát. Kivörösödött arca ingerültségről árulkodott.
– Remélem, igazat beszélsz. Mer’ így másnap hajnalban, amikor a küldöncöm visszajön, és igazolja, amit mondasz, megölhetlek!
– Akkor nem éppen a késedet kellene élesítened valahol másutt?
Feketekalap és társai végignézték, ahogy Royce és Hadrian beszállnak a fogatba. A zsoldos felvette a gyeplőt, Royce meg hátraült, mint valami nemesúr.
– Még kocsitok is van? – nyögte elképedten Feketekalap.
– Jobb, mint gyalog járni – felelte Hadrian.
Az öt tolvaj tátott szájjal bámult, miközben a zsoldos megpattintotta a gyeplőt, felébresztve Dunwoodie öreg, tintafekete kancáját. Nagyot rikkantott:
– Rajta, Gyémánt! – Ettől a Vörös Kéz tagjai rémült pofát vágtak, és Hadriannek beletelt egy másodpercbe, mire rájött, miért. Utána alig bírta abbahagyni a nevetést.

219-220. oldal

Az sem jó, ha túl sok van valamiből.

401. oldal

– Felség?
Alrik morcosan nézett fel a tolvajra.
– Azt még hadd tegyem hozzá az igazság kedvéért, hogy királyi testőrnek nem valami jók.
– Ez az első napom – felelte szárazon Royce.
– És máris egy olyan börtönben estem csapdába, ahol nem múlik az idő. Reszketve gondolok rá, mi lenne, ha már egy egész hete ezt csinálná.