Royce Melborn személy

Az ajtó fölötti táblán mindössze annyi állt: MEDFORD-HÁZ.
– Ilyen messzire jöttetek egy örömlány miatt? – kérdezte Albert, mire Royce élesen rápillantott.
– Ne nevezd annak, ha hosszú és boldog életet terveztél magadnak – tanácsolta Hadrian, miközben leszálltak.
– De hát ez egy örömtanya, nem? Egy bordélyház. És egy nőt kerestek, tehát…
– Mondjad nyugodtan, Albert… – Hadrian a cölöphöz kötötte a lovát. – Csak először hadd menjek kicsit távolabb.

106. oldal, 6. fejezet - A ház és a taverna

– Csak annyit mondhatok, hogy alapos munkát végezz – fenyegetett Royce –, mert ha egyikük is lejön arról a tornácról, akkor az enyémek!
– És ha valamelyik karhatalomtól vannak?
– Van karjuk, de majd gondoskodom róla, hogy elveszítsék!

159. oldal, 9. fejezet - A Vörös Kéz

– Mindig is erről álmodtam. Hogy ketten éldegélhessünk valahol egy kunyhóban, biztonságban és melegben, ahol felnevelhetjük a családunkat.
– Úgy beszélsz, mintha mókusok lennénk.

54. oldal

– Most pedig, hogy megismertétek Hadriant, hadd mutatkozzam be magam is. Én vagyok az, akivel sohasem akartok megismerkedni.

52. oldal, 3. fejezet - Maranon

– Napszak? – kérdezte Royce,
– Hogyan? – értetlenkedett Knox.
Royce hitetlenkedve forgatta a szemét.
– Amikor a csúnya nagy kő majdnem összenyomta a szép hölgyet, milyen napszak volt?

72. oldal, 5. fejezet - Dulgath vára

– Nem kedveled a lovakat?
– Lovagolni jobb szeretek a gyaloglásnál, de ismerkedni inkább nőkkel szoktam.

76. oldal, 5. fejezet - Dulgath vára

– Ez igencsak kegyetlen megoldás.
– A gyilkosság általában az.

214. oldal, 13. fejezet - Fawkes és a kopók

– Már együtt vagyok valakivel – mondta komoly, szánakozó hangvétellel. – Tudom, milyen, ha elárulják az embert. Én nem teszek ilyesmit.
– Hadrian az?
– Nem – kacagott fel Royce. – Egy nő.
– Ó. Biztosan nagyon különleges teremtés. […]
– Tényleg különleges teremtés.

341. oldal, 21. fejezet - A vihar

Royce a saját bevallása szerint sohasem járt Medfordban a legutóbbi látogatásuk előtt, és a látszat ellenére, no meg a legjobb tudomása szerint Royce sohasem hazudott neki. A zsoldos mindig is furcsállta az őszinteségét, hiszen az orgyilkos körülbelül annyi erkölcsi érzékkel volt megáldva, mint egy bokor.