Rowan Whitethorn személy

Egykori parancsnoka már várta, széles mellkasán keresztbe font karral. Fintorogva mérte végig őt, tekintete külön elidőzött a kötéseken és a meztelen felsőtestén.
– Megköszönjem, hogy felkaptál magadra egy nadrágot? – kérdezte alig hallhatóan.
– Nem akartam, hogy kínosan érezd magad – válaszolta Rowan a tetőkijárónak dőlve.
Lorcan fújtatva elröhögte magát.
[…]
– Azon kívül, hogy iszunk az első idei borból és Aelin az idegeimre megy, nem hiszem, hogy bármi mást is tervezne.
– Ezért próbál a kapitány találkozót szervezni a palotaőrökkel?
– Mégis honnan kellene tudnom, hogy éppen mit csinál? A fiú egykor a királyt szolgálta.
– Orgyilkosok, szajhák, árulók. Szép kis társaságba csöppentél, Rowan!

A lány nagy levegőt vett, és Rowan visszahúzódott kissé, de a szájuk így is nagyon közel került egymáshoz. Aelin remegő ujjakkal, gyengéden végigsimított az ajkain, és Rowan
önuralma majdnem darabokra hullott.
– Mire vársz? – kérdezte.
– Te gazfickó! – morogta Aelin, és megcsókolta.
A szája puha volt és meleg, Rowan visszafojtott egy nyögést. A leheletfinom csóktól mozdulatlanná dermedt – mintha minden mozdulatlanná dermedt volna körülötte –, mert válasz volt egy olyan kérdésre, amit oly régen föltett már. Akkor jött rá, hogy csak bámulja, amikor Aelin kissé elhúzódott tőle.
Megszorította a derekánál.
– Még egyszer! – lihegte.
Aelin kibújt a szorításából.
– Ha túléljük a holnapot, folytatjuk.
Rowan nem tudta, hogy nevessen-e vagy üvöltsön.
– Megpróbálsz megvesztegetni, hogy túléljem?
Aelin végre elmosolyodott. És a lány arcán felcsillanó csendes öröm láttán Rowan érezte, hogy el van veszve.
[…]
Földbe gyökerezve állt a szoba közepén, miközben Aelin bemászott az ágyba, és elfújta a gyertyákat. Rowan a sötétben is csak őt nézte.
– Miattad akarok élni, Rowan. Nem túlélni, nem vegetálni. Élni – mondta lágyan.
Rowan nem találta a szavakat. Nem, hiszen amit Aelin mondott, még egy csóknál is jobban és mélyebben megérintette.
Ő is ágyba bújt, és egész éjjel szorosan a karjaiban tartotta.

Rowan káromkodott egyet. A lány csendesen nevetett, megint megcsókolta legfrissebb sebesülését, egyik ujját lustán, hanyagul csúsztatta lefelé a testén, a szemébe nézve minden egyes pontnál, amit megérintett. Megint ráfektette a tenyerét, majd megszólalt.
– Az enyém vagy.
Rowan levegő után kapott, légzése szaggatott volt és vad, mint a hullámok körülötte. Aelin kigombolta nadrágján a legfelső gombot.
– A tied vagyok – mondta Rowan.
Még egy gomb kinyílt.
– És te szeretsz engem – jelentette ki Aelin. Ez nem kérdés volt.
– A világ végéig – lehelte a férfi.
Aelin kigombolta a harmadik, utolsó gombot is, és megengedte a férfinak, hogy ledobja a nadrágját a homokba az alsónadrágjával együtt. Aelinnek kiszáradt a szája, miközben
nem győzött betelni a látvánnyal.
Rowan csatára termett, ezt gyakorolta, és minden hüvelykje tiszta vérű harcos volt. Ő volt a legszebb, amit Aelin valaha látott. Az övé – az övé volt, és…
– Az enyém vagy – lehelte Rowan, és Aelin érezte a követelést a csontjaiban, a lelkében.
– A tied vagyok – válaszolta.
– És szeretsz engem. – A vadság mögött annyi remény és csendes öröm volt a szemében.
– A világ végéig.

Ha vizelőversenyt akartok rendezni, akkor legalább kimennétek a tetőre?

314. oldal 28. fejezet (Könyvmolyképző, 2016)

Rowan Whitethorn, engem nem érdekel, hogy mit mondasz rá, vagy tiltakozol-e ellene, de én ezúttal a barátomnak tekintelek.

503. oldal

“I’m taking you where you’ve been summoned.”

– Anyám hálószobájából nyílik egy titkos kijárat.
A fehér ajtók zárva voltak. Rowannek hajszálnyi erőfeszítésébe került, és egy szélrohammal bedöntötte őket. Szilánkok fúródtak a pazar bútorokba és az aranykeretes festményekbe. Darabokra tört néhány értéktelen és értékes cifraság.
– Sajnálom – mondta a királynak, bár egyáltalán nem tűnt úgy, mintha sajnálná.

104. oldal

– Először csoki a szülinapomra, aztán most egy valódi bók?
Rowan hunyorgott, és a szokásos hangtalan párbeszéd következett. Minél többet
szövegelsz, annál nagyobb árat fizetsz érte pillanatokon belül.
Celaena kissé elmosolyodott. Bocsánat, mester. A tiéd vagyok, csak mondd, mit
tegyek.
Elkényeztetett fruska. A tündér az állával felé bökött

Ő is majdnem térdre esett előtte, amikor ma este meglátta.
Aelin nagyot fújtatott, ami nevetés és sírás előjele is lehetett, aztán átkarolta Rowan derekát, mintha el akarná lopni a melegét. Vizes haja kibomlott, az illata, jázmin, citromverbéna és ropogós borostyán keveredett a mandulával, és birizgálta Rowan orrát és az érzékeit.
Állt a királynőjével az esőben, belélegezte az illatát, és addig hagyta, hogy lopjon a melegéből, ameddig a lánynak csak szüksége volt rá.