Rotschild Klára személy
Rotschild Klára (Budapest, 1903. február 22. – Budapest, 1976. november 13.) az egyik legismertebb és legsikeresebb magyar divattervező. 1934-től 1949 decemberéig a Deák tér 3. szám alatti G. Rotschild Klára ruhaszalon tulajdonosa, majd 1956-tól a Váci utca 12.-ben megnyílt állami Különlegességi Női Ruhaszalon művészeti vezetője volt.
Idézetek
„…Rotschild Klárinál láttunk korszerű estélyi ruhát a leges-legújabb szoknyahosszal: két-három centi a földtől, szabadon hagyva a lábat, nyugodtan lehet benne villamosozni is, de még gyalogolni is.” Egyik másik cikkben egy kényelmes, biciklizésre is alkalmas nadrágszoknya, egy harmadikban „praktikus és ízléses” légóruha emlékeztetett arra, hogy tulajdonképpen háború dúl.
104. oldal, hiv. Divat Tarka-Barka, Film Színház Irodalom, 1942.
Simonovics Ildikó: Rotschild Klára 81% A vörös divatdiktátor
Nem véletlen, hogy Rotschild Klára elsősorban nem az ultramodern Courreges – és Cardin-házakat, hanem a klasszikus, inkább időtlen stílust képviselő márkákat : a Diort, Chanelt, Balmaint, Givenchyt látogatta.
Simonovics Ildikó: Rotschild Klára 81% A vörös divatdiktátor
Nehéz megítélni, vajon Rotschild Klára boldog volt-e, vagy sem. Sikeres mindenképp, de a siker nem minden.
Simonovics Ildikó: Rotschild Klára 81% A vörös divatdiktátor
»Klári tudta, mi az, hogy elegancia. Nagyon vigyázott, hogy egész életében olyan maradhasson, akiről azt lehet mondani, hogy ő maga az elegancia megtestesítője. Az angol királynő sem öltözött különbül. Ma már nem látja az ember azt a fajta eleganciát, amit ő betartott és a környezetétől is megkövetelt…« – emlékezett vissza Halász Judit színésznő…
148. oldal
Simonovics Ildikó: Rotschild Klára 81% A vörös divatdiktátor
Az egyik bemutató szünetében a Clara Szalon vezetőnője – anyám csak direktrisznek hívta, bár az ismeretség merőben egyoldalú volt – megkérdezte, honnan való a ruha, amiben vagyok.
– Párizsból – felelte anyám.
– Mindjárt gondoltam – bólintott mosolyogva a finom kosztümöt viselő nő, és visszament Rotschild Klára asztalához.
Nyilván beszámolt neki, mert nagyban bólogattak, miközben még egyszer anyámra néztek.
Mért nem mondtad meg nekik, hogy te varrtad? -kérdeztem dühödt értetlenkedéssel.
– Mert nem hinnék el – válaszolta. – A Párizs meg simán belefér nekik. Tudod, mit? Nekem is. Soha rosszabbat.
175. oldal
Magánegészségügy már a 60-as években is létezett, a vezető elvtársnők Rotschild Klára Váci utcai szalonja után a szomszéd házban a nőgyógyászukat is felkeresték, ha látták, hogy a főorvos úr nyugati márkájú kocsija épp ott parkol
286. oldal Lantos Gabriella: A párhuzamos valóság - a magán-egészségügyi rendszer kiépülése
Színházak, színházi kiadványok rendelésére sok színészportrét is szállítottam, többek között Sárdy Jánosról, Jávor Pálról, Fényes Alizról, Goll Beáról, Turay Idáról, Mezey Máriáról, a három Latabárról: az apáról és két fiáról. De dolgoztam divatcégeknek is. Egy ízben például Rotschild Klára Deák téri szalonjában magát Honthy Hannát kellett megörökítenem fehér csipke szmokingban, gyöngy gallérral. Arisztokrata körökben gróf Festetics Ernőné, leánykori nevén paksi és battyáni Paksy Mária egész alakos fényképével futottam be.
31. oldal (Aba, 2016)