Roth (Astaroth) személy
3 hozzászólásIdézetek
– Lógj el velem! – mondta.
Pislogtam.
– Micsoda?
– Lógj el velem! – ismételte.
Hát, egyáltalán nem ilyen reakcióra számítottam.
– Épp ebédelni megyek – hebegtem.
– Akkor gyere, ebédelj velem!
A fejemet csóváltam.
– Ez nem jó ötlet.
– Miért nem? – Ismét kiült az arcára a huncut vigyor, kisfiús bájt kölcsönözve neki. – Talán nem tetszene a vízköpőnek?
Na, az nem is kifejezés.
– Vagy talán amiatt aggódsz, hogy mit szólna Abbot? – Lehajtotta hozzám a fejét, lehelete az ajkamon táncolt. – Azt hiszi rólad, hogy gonosz vagy? Csessze meg! Legyél rossz!
– Nem egészen értem, mire mennék azzal, ha rossz lennék.
– Nagyon is sokra, hidd el nekem.
316-317. oldal
“I don’t think you understand what it means when a demon falls in love, Layla. It doesn’t go away. It doesn’t fade, even if we want it to. We love until death. That’s not just something we say. We love and we love once and it’s forever. No matter what. […]"
“If I say thank-you, will you go away?”
“Yes.”
“Thank you,” I said eagerly.
“I lied.”
“What?” I looked up at him, frowning. “That’s messed up.”
Roth leaned down so that our faces were inches apart. God, he smelled wonderful. I closed my eyes briefly and I swore I could feel him smile.
“I’m a demon. I tend to lie from time to time.”
– Most komolyan, muszáj elmagyaráznod nekem, mi bajod a sráccal. Egyszerűen nem értem. Csak nem megkért, hogy hadd csinálhasson neked gyereket?
– Mi? – grimaszoltam. – Már megmondtam. Rosszfiú.
– Az a kedvenc típusom – közölte Stacey, miközben kimentünk az osztályteremből. – Minél rosszabb, annál jobb.
93. oldal
– Mozis randi négyesben? – ismételte egy mély hang lassan. Megfordultunk, és láttuk, hogy Roth vigyorog ránk gúnyosan.
– Milyen cukkancs! És ki fizeti majd a pattogatott kukit?
199. oldal
– Ki is ment a fejemből, hogy milyen jól tudsz harcolni. És hogy milyen hihetetlenül dögös ez.
239. oldal