Roth (Astaroth) személy
3 hozzászólásIdézetek
– Egy fiúnak is kell, hogy legyenek titkai. Ettől marad rejtélyes.
160. oldal
– Azért még képes vagy órára menni, vagy túlságosan levettelek a lábadról?
Felnyársaltam a szememmel, és elvonultam előtte.
– Egyáltalán nem vettél le a lábamról. És túl nagy az arcod.
– Van rajtam más is, ami jó na…
– Jaj, fogd már be, Roth! Nem érdekel! – Csóváltam a fejem. – Majd szólók, hogy mi a helyzet.
Roth bevette magát a diákok sűrűjébe, én pedig órára mentem. Hazudtam neki. Totál levett a lábamról.
335. oldal
– Annyira akarlak téged, hogy olyan érzés, mintha állandóan mardosna a pokoli éhség. Sosem múlik el.
358. oldal
– Fogalmam sincs, ki az a Thomas – felelte Roth, és az ajka, ami örökre belégett az emlékezetembe, gúnyos vigyorra húzódott. – Bár az is igaz, hogy ti, őrzők mind tök ugyanúgy néztek ki.
Maddox rámordult:
– Azt hiszed, jópofa vagy?
– Mi az, hogy! – Roth vigyora most már fülig ért, a tekintete azonban hűvös maradt. – És persze jóképű is.
70. oldal
– Ketyeg az óra – mondta Roth. – És ami még fontosabb, minél tovább álldogálsz itt előttem egy szál melltartóban, annál nehezebben állok ellen a kísértésnek, hogy nagyon-nagyon rossz kisfiú legyek.
– Ami pedig a szádat illeti…
– Mi van vele?
Roth ajka lassan csábos mosolyra húzódott.
– Hát, meg kell mondjam, ennivalóan néz ki.
280. oldal
A kezem egy kemény hason nyugodott, egy gyönyörűen megrajzolt, zöld pikkelyű sárkány fejének a közelében.
Roth mellett feküdtem.
Egyik karját a csípőmre rakta, a másikat bedugta a vállam alá, ujjai belegabalyodtak kócos hajamba. A mellkasa egyenletesen emelkedett-süllyedt. Éreztem, hogy Bambi a másik oldalamon hever, kényelmesen elnyújtózva. Micsoda egy fura szendvics tölteléke lettem!
524-525. oldal