Rosztyiszlav Vagyimics Doronyin személy

– Kihűlt a tea. Micsoda szemétség!…
– Takarodó után mindig csörömpöl a kanállal a pohárban, Valentulja, hogy unom már!
– Nyugalom, hát hogy kevergessem el a cukrot?
– Hangtalanul.
– Hangtalanul csak a kozmikus katasztrófák mennek végbe, mert a világűrben nem terjed a hang. Ha a hátunk mögött felrobbanna egy Új Csillag, meg se hallanánk. Ruszka, mindjárt leesik a paplanod, mit lógatod le? Nem alszol? Tudod, hogy a Napunk Új Csillag, úgyhogy a Föld pusztulásra van ítélve, mégpedig a legrövidebb időn belül?
– Nem akarom hinni, fiatal vagyok, és élni akarok!
– Hahaha! Primitív dolog!… Milyen hideg ez a tea! Sze lö mo! Élni akar!

86. oldal, I. kötet, 14. fejezet (Magvető, 1990)