Roque au Fabii személy
Idézetek
„And don't worry, Roque, I'll mention your poetry to Father,” Cassius laughs. „He's always wanted a warrior bard.”
„Of course,” Roque embellishes. „Be sure to let dear Imperator Bellona know that I am a master with metaphor and a rogue with assonance.”
„Roque a rogue … oh God.”
Chapter 32: Antonia
– Hajrá! – bólogat Tactus. – Országomat egy gramm ördögPorért!
– Ez az ötödik adag stimed volt ma, Tactus? – érdeklődik Roque.
– És igen, kösz, hogy így aggódsz értem, anyuci. Halálosan unom már ezt a katonai cirkuszt. Gyöngybárokra és tisztességes drogok bőségére vágyom, úgy hiszem.
– Ki fogsz égni.
– Égesd két végén a gyertyát, úgy lobog igazán – csapkodja meg a combját Tactus. – Te majd ráncos vén mazsola leszel, amikor én a szebb idők és dicsőséges napok lángoló emlékeként ragyogok.
– Egy szép napon, konok barátom, találsz majd valakit, akit szerethetsz, és aki mellől nevetve emlékezel majd vissza erre az ostoba fickóra, aki valaha voltál. Gyerekeid lesznek. Szép birtokod. És valahogy ráébredsz majd, hogy a drogoknál és a Rózsaszíneknél léteznek fontosabb dolgok is az életben – csóválja Roque a fejét.
– A szentségit – mered rá borzadva Tactus –, ez határozottan nyomorúságosan hangzik.
– Azt hittem, Tactus az, hogy toljunk egy stimet az estély előtt. Azt gondolja, hogy ha olvasok, akkor nem csinálok semmit. Egy zárkózott embernek nincs is nagyobb csapás az életében, mint egy extrovertált, pláne egy ilyen érzéketlen szörnyeteg.
– Pedig te is csak halandó vagy – suttogja a fülembe Roque, aki a szokásához híven a szekerem mellett lovagol.
– És termetes lófing egyben – kiáltja Sevro a másik oldalról.
– Valóban – bólint rá Roque ünnepélyesen. – Az is.
477. oldal, A Mars gyermeke
„Friendships take minutes to make, moments to break, years to repair,” he says, turning to glance over his shoulder. “We’ll talk again soon.”
– Ha mély vízbe löknek, és nem kezdesz tempózni, megfulladsz – mondja, és felvonja vékony szemöldökeit. – Szóval tempózz tovább, oké?
Letörlöm néma könnyeimet, és kipréselek magamból egy kurta nevetést.
– Költői logika.
164. oldal, 20. fejezet - Mars Háza