Ronan Lynch személy

– És mi van, ha nem engedem, hogy háziállatot tarts a lakásban? – kérdezte némi ellenszenvvel.
– Mit képzelsz, ember? – felelte Ronan csúfondáros mosollyal. – Volna szíved csak úgy kidobni Noah-t?

101. oldal

A szegények folyton azon szomorkodnak, hogy szegények, tűnődött el egyszer Adam, és a végén kiderül, a gazdagok meg azon szomorkodnak, hogy gazdagok.
Mire Ronan azt felelte, Hé, én gazdag vagyok, és nem zavar.

139. oldal

– Kihagytad a törit – mondta a vonal túlsó végén Gansey szobatársa, Ronan Lynch. – Azt hittem, holtan fekszel valahol egy árokban.
[…]
– Jegyzeteltél nekem? – kérdezte Gansey.
– Nem – felelte Ronan. – Azt hittem, holtan fekszel egy árokban.
Gansey lefújta a homokszemcséket az ajkáról, és megigazította a fülén a telefont. Ő bezzeg jegyzetelt volna Ronannek.

24-25. oldal

– … Hallottál már róla, hogy az árulókat felakasztották és felnégyelték?
– Nem lehetett fájdalmasabb, mint Ronannel beszélgetni – jegyezte meg a lány.
Gansey Ronanre sandított, aki apró, homályos alaknak tűnt a fák sűrűjében. Adam pukkadozott a nevetéstől.
– Attól függ, mennyire józan Ronan – felelte Gansey.
– Egyébként mit csinál ott? – kérdezte Adam.
– Pisil.
– Öt perce sem vagyunk itt, de Lynchnek máris sikerült megszentségtelenítenie a helyet.
– Megszentségteleníteni? Csak a területét jelöli ki.
– Akkor övé fél Virginia.
– Most, hogy belegondolok, nem emlékszem, hogy valaha is használt volna fedett vécét.

222. oldal

Noah nevetése szűrődött ki Ronan szobájából. Noah és Ronan különféle tárgyakat dobált le a parkolóba az emeleti ablakból. […]
– Kidobott az ablakon!
– Már úgyis halott vagy! – kiáltotta éneklő hangon Ronan az ajtaja mögül.

87. és 90. oldal, 10. fejezet

– Ez meg mi?
– Jane! – rikkantotta Gansey vidáman.
– Dobozba zárt szellem – felelte Adam.
– Megcsinálja a házidat – tette hozzá Noah.
– És lenyúlja a barátnődet – nyögte be Ronan.
– Beszívtatok? – pukkadozott Blue.

Gansey aglionbys pulóvere láttán Adam apja teljesen kikelt magából. Ronan még hetek múlva is NMF-nek szólította Gansey-t, amelyben az N a Nagyképűt, az M a Milliomost jelentette, az F pedig azt, amit.

116. oldal

Ronan elkáromkodta magát az anyósülésen. Hosszasan és cifrán káromkodott, minden elképzelhető tiltott kifejezést beleszőve a mondókájába, rendszerint összetett szavak formájában. Miközben Adam bűnbánó arccal horgasztotta le a fejét, azon tűnődött, hogy Ronan káromkodása akár költeménynek is beillene, barátja olyan gondosan és szerető aprólékossággal illeszti össze a komoran csengő szavakat. Ronan sokkal szebben beszélt ilyenkor, mint amikor nem káromkodott.

242-243. oldal

– Úgy érted, hogy… latinul gondolkodsz? Vagy beszélsz? Mindenki latinul beszél álmodban? Velem is szoktál álmodni?
– Hát persze, bébi.
Ronannek nagyon tetszett a saját benyögése. Olyan hangosan röhögött, hogy Láncfűrész félbehagyta a tépkedést, és megnézte, nem haldoklik-e véletlenül a gazdája.

46. oldal

– Nektek halállistátok is van? – vágott közbe Ronan. – Ez nagyon durva! Én is rajta vagyok?
– Néha azt kívánom, bárcsak rajta lennél – felelte Blue.

200. oldal