!

Ronan személy

Mia Asher: Laza erkölcsök
Mia Asher: Legédesebb méreg

Idézetek

>!
Evika82 P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Lenézek a kis csomagra a kezemben, a papírja bíborszínű. Elmosolyodom,
kicsomagolom az ajándékot, és ahogy a papír a padlóra hullik, egy Hello Kitty
órát pillantok meg. Szinte a szívverésem is eláll, ahogy a számlapot nézem.
Valami összeszorítja a mellkasomat, és gyomromba is izgatott remegés költözik.
– Nem felejtetted el – suttogom.
Az óra nem ugyanaz a típus, mint amit a szüleimtől szerettem volna kapni; jobb.
Bizonyára ez a legszerényebb és legolcsóbb ajándék, amelyet valaha is kaptam,
de ahogy a szememben gyűlő könnyek kezdik elhomályosítani a látásomat, tudom,
hogy felbecsülhetetlen értékű. Kezem remeg, és meredten nézem az ajándékot,
amikor megérzem Ronan kezét az állam alatt; gyengéden felfelé nyomja, és
tekintetünk találkozik. És ahogy rám néz…
Ó, ahogy rám néz, arról szerelmes verseket lehetne írni.
– Hogyan is felejthetném el? – kérdezi halkan.
Mellkasomban nyüzsögnek az érzések – jók, kellemetlenek és zavarba ejtők.
Szinte azt képzelem, hogy mindjárt megreped, annyira erősek. És ha valaha
is kérdéses volt, hogy szerelmes leszek-e ebbe a férfiba vagy nem, most
megkaptam a választ.
Szerelmes vagyok.
Méghozzá nagyon.

Kapcsolódó szócikkek: Blaire White · Ronan
>!
Evika82 P

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Előrehajolok, megcsókolom a nyakán, és suttogva folytatom rögtön a bőre mellett.
– Egész éjszaka keféltem valakivel. – Megpuszilom az ádámcsutkáján, és érzem,
hogy az remeg az ajkam alatt. – És nem szerelemből tettem. – Bal füle alatt is megpuszilom, nyelvemmel kitapintom az ott lévő, lágy bőrt, és érzem az izzadság
sós ízét.
– Még mindig magamban érzem őt, ahogy mozog… még mindig itt van az íze a nyelvemen… tehát azt gondolod, hogy jó valaki vagyok, ha? – Megragadom
egyik kezét, beteszem a két lábam közé, és úgy rendezem el az ujjait, hogy ott érinthessen meg és dörzsölhessen. Érintésének melegsége keresztülhatol a
fehérnemű csipkéjén.
– Mi lenne, ha azt mondanám, hogy te is annyiszor megkaphatsz, mint amennyiszer
az a másik férfi, ha megengedhetnéd magadnak?
Határozott mozdulattal eltol magától, és többé már a kezünkkel sem érintkezünk.
– Elég ennyi, Blaire… elég.
Oda se figyelek rá, és folytatom. Fel akarom nyitni a szemét, és szét akarom
zúzni minden illúzióját, hogy végre meglássa, ki is vagyok valójában.
Egy szörny.
– Aranyásó vagyok, tudod? Pénzért árulom a testem. – Ránézek, és nagyon
megörülök, amikor észreveszem, hogy állkapcsa mennyire megfeszül, mivel ez
azt jelenti, hogy végre célt érek nála. – És őszintén megmondom, nem úgy fest,
hogy valaha is képes lennél megfizetni a tarifámat. Tehát, Ronan, újra felteszem
a kérdést. Mennyire szeretsz? Mennyire tartasz különlegesnek? Még mindig úgy gondolod, hogy vak vagyok? Mivel szerintem pont te vagy az.
Ezzel hát megvolnánk. Remélem, hogy most már elhallgat.
Belül teljesen halottnak érzem magam. És ha mégsem lettem volna igazán halott
az alakításom előtt, ahogy abban a pillanatban rám néz, az befejezi a munkát.
Gyáva alak módjára, szeretném lesütni tekintetem, hogy ne kelljen szembesülnöm
az ítéletével, de nem hiszem, hogy ez lehetséges.
Van valami csodálatos és félelemkeltő abban, amikor látjuk, hogy egy férfi
dühében megfeledkezik magáról. Önkéntelenül is azt kívánjuk, hogy a harag
mögött maradó romhalmaz része legyünk.
Csend tölti ki a kettőnk közti teret, és úgy nyújtózik, mint a végtelen óceán.
Egymással szemben állunk, csak karnyújtásnyi távolságra, de ennél messzebb
még sosem voltunk egymástól.
– Visszaszívom. Mindent visszaszívok, amit az előbb mondtam. – Tetőtől talpig
végigmér, és ahogy folytatja, hangjából teljes megvetés árad. – Nem érsz annyit.
Lélegzetvételem bizonytalan. Tenyerem izzad. Feszültség, vágy, düh és fájdalom
érzése tombol bennem.
– Örülök, hogy végre rájöttél – mondom. Kinyitom a lakásom ajtaját, bemegyek,
és becsukom magam mögött az ajtót. Ezzel egyszer s mindenkorra kizárom Ronant
az életemből.

Kapcsolódó szócikkek: Blaire White · Ronan
>!
Evika82 P

– Miért vagy itt, Ronan?
Tekintete átdöf. Borostyán tengerében szinte elsüllyedek. –
Hogy miért vagyok itt…? – ismétli a kérdést. – Mert kurvára
nem bírok már tovább tettetni. Hogy is tehetném? Belém égtél,
a lelkem legmélyéig. Azért vagyok itt, mert nem tehetek mást.
Szükségem van rád, még ha tönkre is teszel… – Még a sötétben
is érzem a szeme tüzét.
Ronan két tenyerébe veszi az arcomat, érintése szolgájává
tesz. Erélyesebb, kegyetlenebb. – Végig azt mondogattam
magamnak, hogy el kellene mennem, hogy el kellene
felejtenem téged, mert nem érsz annyit.
– És bevált? – kérdem csendesen.
– Nem. Hát, itt vagyok, nemde? Jobban kívánlak, mint
valaha… és kezdek beleőrülni. – Még szorosabban fogja az
arcomat. – Gyűlöllek, hogy szeretlek, és gyűlölöm magam, hogy
nem tudlak nem szeretni.

Kapcsolódó szócikkek: Blaire White · Ronan
Hirdetés
>!
Tóth_Orsolya_3 P

– Egy nap engedni fogod, hogy szeresselek, én pedig nagyon erősen a karomban tartalak majd, és sosem engedlek el. Úgy foglak szeretni, mintha kizárólag erre születtem volna, és semmi más feladatom nem lenne az életben. Nem látod, Blaire? Nem tudod felfogni? Bennem vagy. Ott vagy mindenben, amit látok. Mindenben, amit megérintek. Benne vagy a levegőben, amelyet belélegzek, a vízben, amelyet megiszom, és minden álomban, amelyet álmodom.

Kapcsolódó szócikkek: Ronan
>!
ZCsilla P

– Azért nézlek, mert most egyedül csak ehhez van kedvem.

163. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ronan
>!
ZCsilla P

– Miért engem választottál, Ronan? (…)
– Mert amikor rád nézek, ott van minden, amit csak akarok, és amire szükségem van.

183. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Blaire White · Ronan