Ron Weasley személy

– Mindegy, akkor is ideje lefeküdnünk – suttogta Hermione. – Ciki lenne, ha holnap elaludnánk.
– Az biztos – hagyta helyben Ron. – Nem tenne jót a násznép hangulatának, ha az örömanya brutális hármas gyilkosságot követne el.

118. oldal

– A Halálnak van láthatatlanná tévő köpenye? – vágott közbe ismét Harry.
– Persze, néha abban oson oda az emberekhez – gúnyolódott Ron. – Nem mindig van kedve a csontzörgetős-hörgős lerohanáshoz, és olyankor…

338. oldal

– Hermione, Neville-nek igaza van – te lány vagy…
– Zseniális felfedezés – hangzott az epés felelet.

378. oldal

318. oldal

– A Megszeghetetlen Eskü olyan eskü, amit nem lehet megszegni…
– Képzeld, erre magamtól is rájöttem. Miért, mi történik azzal, aki megszegi?
– Meghal – felelte lakonikusan Ron. – Egyszer, még ötéves koromban, Fred és George megpróbált rávenni, hogy tegyek le egy ilyen esküt. Csak egy hajszálon múlott. Már fogtuk egymás kezét Freddel meg minden, amikor apa ránk talált. Iszonyúan kiakadt… – Ron szemében nosztalgikus fény csillant. – Akkor láttam apát először és utoljára olyan dühösnek, amilyen anya szokott lenni. Fred azt állítja, a bal feneke azóta is zsibbad attól, amit akkor kapott.
– Nem érdekel Fred bal feneke…
– Miről van szó? – kérdezte a bal fenék tulajdonosa az ajtóból, majd ikertestvérével együtt besétált a konyhába.

313-314. oldal

[…] Hermione a szavába vágott:
– Ti képtelenek vagytok elolvasni A Roxfort történetét?
– Minek olvasnánk el? – vonogatta a vállát Ron. – Ha valami érdekel, megkérdezünk téged. Te kívülről tudod az egész könyvet.

512. oldal, A tébolyult Mr Kupor (Animus, 2001)

– Hermione – suttogta szemrehányóan Ron –, légy szíves, maradj csöndben, és figyelj oda Binnsre! Különben honnan fogom tudni, hogy miről beszélt?

571. oldal, Huszonkilencedik fejezet - Pályaválasztási tanácsadás (Animus, 2003)

– Tuti, hogy ez Lunáék háza, ki más lenne képes egy ilyenben lakni? Olyan, mint egy óriássiló!
Hermione homlokráncolva nézett a toronyra.
– Egyáltalán nem hasonlít lóra – mondta.
– Óriássiló, nem óriási ló! Nagy henger!

330. oldal

– Te élsz – állapította meg csalódottan.
– Azért nem kell sírva fakadni – morogta bosszúsan Harry, és letörölte szemüvegéről a vér- és mocsokfoltokat.
– Jaj, nem… csak arra gondoltam, hogy ha meghaltál volna, szívesen megosztanám veled a vécékagylómat – motyogta Myrtle, és ezüstös pír öntötte el az arcát.
– Oáh! – fintorgott Ron, mikor kiértek a sötét, kihalt folyosóra. – Harry, szerintem Myrtle beléd zúgott! Hallod, Ginny? Jelentkezett a konkurencia!

302. oldal

RON: Roxmortsban legurítottunk pár Lángnyelv-whiskyt Neville-lel, ahogy néha szoktunk. Helyretettük a világot, ahogy szoktuk, és amikor hazaindultunk – elég későn…nagyon későn –, és azon agyaltam, hogy melyik Hop-utat használjam, mert ha az ember ivott, akkor jobb elkerülni a szűkeket – meg a kanyargósakat…
GINNY: Ron, a lényegre térsz, vagy kezdjünk el fojtogatni?

222-223. oldal