Ron Weasley személy
Idézetek
– A családod minden tagja varázsló? – kérdezte Harry, aki épp olyan érdekesnek találta Ront, mint Ron őt.
– Hát… igen, azt hiszem – bólintott a fiú. – Úgy tudom, hogy anyának van egy másod-unokatestvére, aki egyszerű könyvelő, de róla nem nagyon beszélünk.
– Gondolom, akkor máris jól értesz a varázsláshoz.
Bizonyára a Weasley család is azok közé a régi varázslófamíliák közé tartozott, amelyeket a sápadt fiú emlegetett az Abszol úti boltban.
106. oldal
– Még sosem láttam ilyet, de hallottam már róla – szólt suttogóra fogva a hangját. – Ha ez tényleg az, aminek tűnik… Ez igazi ritkaság és nagyon értékes.
– Miért mi ez?
[…]
– Ez egy láthatatlanná tevő köpönyeg – jelentette ki Ron, mélységes tisztelettel a hangjában. – Igen, egész biztosan az. Próbáld csak fel.
Harry a vállára kanyarította a köpönyeget. Ron felkiáltott ámulatában.
– Tényleg az! Nézz le a lábadra!
189. oldal, Edevis tükre (Animus, 2001)
Ron elnémult, és a ház felé meredt, Arca csúf, zöldes színt öltött. Erre Fred, George és Harry is megpördültek a tengelyük körül.
Mrs. Weasley közeledett feléjük, rémült menekülésre késztetve az útjába kerülő tyúkokat. Ahhoz képet, hogy alacsony, kövérkés, jóságos arcú asszonyság volt, most a megszólalásig hasonlított egy felbőszült, kardfogú tigrisre.
36. oldal
Olyan melegség áradt szét benne, aminek semmi köze nem volt a besütő naphoz, és a mellkasában érzett görcsös gombóc oldódni kezdett. Tisztában volt vele, hogy Ron és Hermione sokkal jobban megrémültek, mint mutatják, de a puszta tény, hogy ott maradtak vele és bátorítják, vigasztalják, ahelyett hogy borzadva elhúzódnának tőle, mint a leprástól – nos, ez olyan sokat jelentett neki, hogy szavakba se tudta önteni.
99. oldal, Ötödik fejezet — Mamamaci és Francica
GINNY:
Nem lesz velük semmi baj, ugye?
HERMIONE:
Nagy iskola a Roxfort.
RON:
Nagy. Csodálatos. Tele van kajával. Mit nem adnék, ha újra ott lehetnék!