rómaiak személy
Idézetek
November 11. a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, amikor nagy eszem-iszomokat rendeztek: asztalra tették az új bort, ettek-ittak, hiszen még volt az új termésből bőven, s ürítgették a poharat, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely meg a hadisten, Mars szent madara volt: a harcias madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől. […] A lúd római „beceneve”, az „avis Martis” – ’Mars isten madara’ – afféle népi szófejtéssel „avis Martini” – Márton madara – lett a keresztény naptárban, s így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. De a reformációnak sem kellett fölhagynia a Márton-napi lúdevés dicséretes hagyományával: a protestánsok meg Luther Márton nevenapjára ürítgették a poharaikat ilyenkor.
265-266. oldal, November (RTV / Minerva, 1987)
Szilágyi Ferenc (szerk.): Sokféle neveknek magyarázatja Névnapi szófejtő az év (majd) minden napjára
A két hadsereg szétválása után valakinek, aki szerencsét kívánt a győzelemhez, Pürrhosz állítólag ezt mondta: „Ha még egy csatában győzünk a rómaiakon, végképp elveszünk.” A magával vitt haderő nagy része ugyanis odaveszett, és kis híján mind elestek barátai és hadvezérei is.*
* A „pürrhoszi (pirruszi) győzelem” a mai napig is a nagy veszteségek árán elért győzelmet jelenti.
106. oldal, Második kötet, Pürrhosz (Osiris, 2005)
A rómaiak hatalma örökké fennmarad, ha a belső lázongásokban egymásnak nem esnek; ezt az egyetlen halálos mérget, ezt az egy kórságot találták fel a gazdag államok ellen, hogy a nagy birodalmak se legyenek halhatatlanok.
140. oldal, II. könyv (Károli Gáspár Református Egyetem / L'Harmattan, 2018)
Azt hiszik, hogy a régi rómaiak okosak voltak? Nézzék csak, milyen hülyék a számaik. Hanyatlásuk és bukásuk okának egyik elmélete azt tartja, hogy a vízvezeték-hálózatuk ólomból volt. A vízvezeték-hálózat – plumbing – szavunk gyökere a plumbum, az ólom latin megfelelője. Ólommérgezéstől elbutul és ellustul az ember.
Hát maguknak mi a mentségük?
183. oldal
Amikor Kineasz látta, hogy Pürrhosz milyen buzgón készülődik Itáliába, kivárta, míg a király ráér, és a következő beszélgetést folytatta vele: „Azt mondják, Pürrhosz, hogy a rómaiak igen kiváló katonák, és sok harcias népet leigáztak. Ha az isten megadja, hogy legyőzzük őket, mit kezdünk a győzelemmel?” Erre Pürrhosz így felelt: „Magától értetődő dolgot kérdezel tőlem, Kineasz. Ha egyszer legyőztük a rómaiakat, nem lesz egyetlen barbár vagy görög város sem, amely szembeszáll velünk; miénk lesz egész Itália, amelynek nagyságát, gazdagságát és hatalmát senki nem ismeri jobban, mint éppen te.” Rövid gondolkodás után Kineasz így folytatta a beszélgetést: „Ha pedig elfoglaljuk Itáliát, király, mit teszünk?” És Pürrhosz, aki még nem értette, mire céloz Kineasz, így szólt: „A közelből Szicília nyújtja ki felénk kezét, ez a gazdag és sűrűn lakott sziget, amelyet könnyen elfoglalhatunk, mert, Kineasz, ott most Agathoklész halála óta mindenütt lázongás ütötte fel a fejét; a városokban zűrzavar és a népvezérek vad szenvedélye uralkodik.” „Valószínűleg úgy van, ahogyan mondod – folytatta Kineasz –, de vajon Szicília elfoglalása véget vet-e hadjáratunknak?” „Ha isten győzelmet és sikert ad nekünk – mondta Pürrhosz –, ez csak előjátéka lesz későbbi nagy vállalkozásainknak, mert, ha egyszer elérhetjük, miért tartóztatnánk meg magunkat Libüától és Karthágótól? Hiszen Agathoklész, amikor titokban elosont Szürakuszaiból, és néhány hajóval átkelt a tengeren, kis híján elfoglalta. Ha mindezeket a területeket meghódítjuk, ellenségeink közül, akik most oly dölyfösen lenéznek bennünket, egy se lesz, aki szembeszáll velünk.” „Nem lesz senki – felelte Kineasz –, sőt világos, hogy ilyen nagy hatalommal újra el lehet foglalni Makedoniát, és szilárdan uralkodni Görögországon. De ha mindez így történik velünk, mit teszünk akkor?” Pürrhosz nevetett, és így folytatta: „Élvezzük zavartalan nyugalmunkat, kedves barátom, pohárral a kezünkben vidám beszélgetés közben örvendezünk minden áldott nap.” Kineasz ekkor félbeszakította Pürrhosz szavait, s így szólt: „De vajon mi akadályoz meg bennünket, hogy poharat vegyünk a kezünkbe, és jól töltsük az időt egymás társaságában? Hiszen már most is megtehetjük minden fáradság nélkül, amit csak vérrel, sok vesződség és veszedelem árán fogunk elérni, sok bajt okozva másoknak és önmagunknak.”
95-96. oldal, Második kötet, Pürrhosz (Osiris, 2005)
[…] az is ajándékot kap a fővezértől, aki egy bajtársa, egy szövetséges vagy egy polgár életét a csatában megmenti; az ilyen katonát az tünteti ki egy koszorúval, akit megmentett. Ha a megmentett esetleg nem akarná neki háláját kinyilvánítani, akkor a tribunusok kivizsgálják az ügyet és paranccsal kényszerítik, hogy megmentőjének átadja a koszorút. Az, akit megmentett, megmentőjét atyjának tekinti, és köteles olyan módon tisztelni őt, mint ahogy a fiúk tisztelik atyjukat.
415. oldal, I. kötet - Hatodik könyv (Attraktor, 2002)
A rómaiaknál […] tilos a nőknek bort inni, helyette az úgynevezett passzont isszák. Ezt az italt mazsolából készítik és az íze az aigoszthenai, illetve a krétai édes borhoz hasonló; csak szomjúságuk oltására használják. Titokban egyetlen nő sem tud bort inni, mert először is nem a nő rendelkezik a borkészletek felett, másodszor pedig minden nap meg kell csókolnia mind a maga, mind a férje rokonait egészen a másodunokatestvérekig, amikor először találkozik velük. És mivel nem tudja, hogy mikor találkozik össze valamelyikükkel, ezért óvakodnia kell, ugyanis elég csak a bort megízlelnie, máris megrágalmazzák.
396. oldal, I. kötet - Hatodik könyv (Attraktor, 2002)
Amikor az athéniek szabadságukért harcba szálltak a rájuk törők ellen, elhagyták városukat, mert úgy vélték, a várost nem a házak, hanem az emberek teszik. És mivel így cselekedtek, városukat is hamarosan visszafoglalták és még dicsőségesebbé tették. Amidőn a gallok megtámadták őseinket, ők is elhagyták a Várost, s azt Camillus hódította vissza Ardea felől. Aki helyesen gondolkozik, a szabadságot tekinti hazájának, bárhol legyen is.
559. oldal, XIV. könyv - A római polgárháborúk 2. (Osiris, 2008)
– Hát ja – felelte Percy. – A rómaiak elég bénák a tengerészethez. Összvissz kábé egy hajójuk volt. De azt is elsüllyesztettem. Apropó vad viharok, jól nyomod a bulit az emeleten.
– Köszönöm – felelte Küm.
– Csak hát a mi hajónk is belekerült a viharba, és egy csöppet megrongálódott. Biztos vagyok benne, hogy nem direkt…
– Dehogynem.
– Értem – húzta el a száját Percy. – Hát… ez gáz.
247. oldal, XXVI. Jászon
