Róma helyszín
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Aha, Róma, mondom, és gyors egymásutánban eszembe jut a Panteon, a Colosseum, aztán a bíborosok, akik kurvázás közben azon meditálnak, van-e a nőknek lelkük, és persze Néró, aki kiirtotta a hozzá legközelebb állókat és felégette a várost. Na ő se nagyon bírhatta az embereket.
69. oldal (Scolar, 2006)
Róma egyébként — Pista hiteles vallomása szerint — nem látta Cipit. Ő se Rómát. Ült a szobájában, háttal a Tiberisnek, s egy Evelyn Waught-t fordított. Időnként elsétált a legközelebbi kocsmába, és megállapította, hogy Róma leginkább Kecskeméthez hasonlít, csak ott jobb a sör.
275. oldal
Róma napjait a szellők s a szelek uralják. Nem névtelen légáramlatok, mint otthon, ahol „északi” vagy „déli” szél rázza a ligeti platánokat, már Fiumében megtanulta a tengerre került magyar, hogy ott északról a BÓRA, délről a SIROKKÓ fúj. A Várossal ismerkedő idegen végigjárva a Szent Péter tér közepét, ott találja azt a hatalmas márványgyűrűt, amelybe be van róva a szele ősi neve. A római régi ismerősét üdvözli, ha a tiszta égen délnek rohan egy maroknyi felhőfoszlány:
– Megjött a TRAMONTANA!
Az északi szél a Ponte Milvión t szalad a város felé, beront a flaminiai kapun, átsöpri a Piazza del Popolót, majd három felé válva, jobbról elszalad Augusztus császár mauzóleumáig, és befütyül a szűk kis utcákba, végigszalad a Corsón, a hosszú, egyenes úton, ahol egykor vad, lovas nélküli lovak futottak versenyt, és befúj a Palazzo Venezia ablakaiba – abba a nagy, üres terembe, ahol régen az osztrák-magyar szentszéki tisztviselők pinpongoztak, majd a DUCE játszott napoleonosdit, s balról átfutja a Pávián utcán a tegnaoi ejtőernyős divízió útvonalát. Ez a szélroham átfú a Quirinale alatti alagúton, végigsöpri Maecenas kertjeinek régi helyét, majd nagyot ugorva s az Appius Caecus cenzor építette régi temetőút vonalát követve ront a holnapi temetők felé, a front felé…
256. oldal
Az igazságnak a legcsekélyebb jelentősége sincs. Csak az számít, amit állítanak, a nyilvánvaló tények ellenére is. Vannak Rómában fiatal sarjak, akiket tizenöt évesen püspöknek és bíborosnak neveznek ki, hogy egy nap pápa legyen belőlük. És ezektől a fiataloktól, mint ahogy később ezektől a pápáktól, nem kérik, hogy ne legyen egy tucat szeretője vagy egy halom perverziója, egyszerűen csak azt, hogy állítsák ennek az ellenkezőjét. És az egész testület kész ezt igazolni. Ne feledd, a mi világunkban az igazság az,amit a hatalmasok írnak, nem pedig olyasvalami, ami önmagáért létezik.
676. oldal
– És milyen Róma ma reggel? (…)
– (…) A város felett tiszta az ég. Párkányokon és szobrokon gubbasztó galambokat látok. A kávéház-tulajdonosok felhúzzák a rolókat. Az újságkihordó újságot szállít. A piaci standosok a kezüket lehelgetik, hogy ne fázzanak: kemény fagy volt az éjjel. A mellékutcák üresek, de a főútvonalak már kezdenek bedugulni. A Tevere széles, fekete szalag. Tetők, teraszok, kupolák, víztornyok, hidak, körforgalmak, romok és kihalt tereket uraló, bánatos szemű szobrok. Egyszer el kéne mennie Rómába, Bat.
422. oldal, Éjszakai Gyors (Ulpius-ház, 2004)
Róma megismerhetetlen, mert Róma maga az élet, és az élet is megismerhetetlen. Milyen közhelyes ez így, milyen semmitmondó. De igaz. Tekeregj, ődöngj a városban, mássz fel a dombjaira, ücsörögj a Tevere partján, kortyolgass vörösbort a Gianicolo sétányainak ciprusai és píneái alatt, zabálj kagylót vödörből a Tevere-parton, a börtön melletti csöpp trattoriában, bukdácsolj ráérősen a romok között, igyál egy sört a Peru bárban, fogadd meg a baráti jó tanácsokat, fügés pizzát mindig a sikátorbeli kis pékségben, sajtot a húsz lépéssel odébb megbújó, aprócska üzletben egyél. Lófrálj, bámulj, szagolj, kóstolgass. Ücsörögj itt is meg ott is, élvezd a levegő ízét, figyeld az élet ritmusát, az idegen tempót, élvezd, hogy itt lehetsz, egy olyan helyen, amit nem ismersz, és soha nem is ismerhetsz meg, amibe éppen csak belekóstolhatsz, mert többre nem lesz időd, még akkor sem, ha a jó szerencséd visszasodorna ide néhányszor.
11-12. oldal, Róma
Róma megismerhetetlen, mert Róma maga a történelem, a történelem pedig megismerhetetlen. Aki évszámokban, hadjáratokban, császárok és királyok szeszélyes cselekedeteiben, krónikák, kalendáriumok lapjain keresi a múlt idők lényegét, nem fogja meglelni. A múltat az illatokban, a sütemények ízében, a dalokban és a gyermekmondókákban lehet megidézni. García Lorca írja, hogy a granadai Alhambra falai közt zajló életről semmit sem fogunk megtudni, ha bejárjuk termeit és udvarait, megtapogatjuk holt köveit. De kóstoljuk meg Granada édességeit, vagy hallgassuk meg az Albaicín városrész cigányainak kútmélyből feltörő dalát, melyben olyan fájdalom lüktet, ami évszázadok temetőin és hervatag szelek lombjain átsuhanva érkezik hozzánk. Az ősi idők eleven levegőjét csak a létezés zamatai, a bor, a muzsika, a dal, a kerti virágok illata, a vízcsobogás, a vadászat és a játék képesek felidézni.
11. oldal, Róma
– (…) hiszem, hogy az a széles körben osztott nézet, miszerint a testvérek közötti erős ragaszkodás veleszületett és elkerülhetetlen dolog, és ennek hiánya rossz fényt vett arra, akiből hiányzik, helytelen. Ez nem genetikailag kódolt valami; inkább a társadalmi zsarolás egyik formája. (…) Az ókori Rómában (…), valójában a világ minden nagy birodalmában és minden korban a testvéreitől kellett legjobban félnie az embernek. A trónutódlás idején vagy ölt, vagy megölték.
277. oldal, II. RÉSZ, 20. (Helikon, 2018)
– Ez jellemző a prodigiumokra. Hegedülnek, amíg Róma ég.
Daisy belekarolt Nickbe.