Roland Barthes személy

Daniel Arasse: Festménytörténetek
Jeffrey Eugenides: Házassági összeesküvés
Fodor Péter – L. Varga Péter: Az eltűnés könyvei
Gombos Péter – Vörös Klára (szerk.): Könyv és lélek
Maggie Nelson: The Argonauts
Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
!

Roland Barthes (Cherbourg, 1915.november 12. – Párizs, 1980. március 26.) francia kritikus, irodalom- és társadalomelméleti gondolkodó és filozófus.


Idézetek

csucsorka IP>!

Minden fotográfia időparadoxon. Időn belüli időtlenség, múlandó örökkévalóság. Fényképezni nem más, mint kivonni a valóságból az időt egy pillanatra, majd visszaadni ezt a pillanatot az időnek. A legpontosabban talán Roland Barthes fogalmazta meg ezt a paradoxont, amikor Lewis Payne kivégzése előtti portréjáról azt írja, hogy meg fog halni, pedig már nem él.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Roland Barthes
Dorqa>!

„Amikor egy kultúrlény meghal, mindig örökké eltűnik valami, ami létezett: az emlékezetében felhalmozott kincs, amit újra elő kell teremtenünk. Az érzelmi kultúra révén transzcendenssé tett tudás nem örökíthető át” – írta Roland Barthes Gaetan Picon halála alkalmával.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Roland Barthes
clarity>!

A magnóliafák nem olvasták Roland Barthes műveit, nem tudták, hogy a szerelem pusztán mentális állapot: ezek a tudatlan növények megmaradtak abban a tévképzetben, hogy a szerelem a test élménye.

86. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Roland Barthes
Boglarina>!

Az irodalom egészen egyedi, minden másféle ismerettől különböző megismerési lehetőség. […] Roland Barthes egyenesen úgy fogalmazott, az irodalom „útmutató az élethez” […]. Todorov azt állította, „az irodalom megfoghatja a kezünket, amikor mélységesen elkeseredettek vagyunk, közelebb vihet a körülöttünk lévő emberi lényekhez, jobban megértetheti velünk a világot és élni segíthet” […]. És valami ilyesmiről beszélt Antoine Compagnon, mikor 2007-es, a Collége de France-ban tartott székfoglaló beszédében […] Italo Calvinot idézve elidőzött annál a gondolatnál, hogy az irodalom pótolhatatlan tudástár, hogy vannak dolgok, amiket csakis és kizárólag az irodalomból lehet megtanulni. Ilyen például az, […] hogyan tekintsünk felebarátainkra és önmagunkra, […] hogy értéket tulajdonítsunk kicsi és nagy dolgoknak, […] hogy megtaláljuk az életben a pontos arányokat, s ezek közt a szeretet helyét, erejét, ritmusát és a halál helyét az életünkben, miként gondoljunk és ne gondoljunk rá, továbbá más szükséges és nehéz dolgokat: a könyörtelenséget, a részvétet, a szomorúságot, az iróniát és a humort […].

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 2007 · Roland Barthes
gentleintothatnight>!

A day or two after my love pronouncement, now feral with vulnerability, I sent you the passage from Roland Barthes by Roland Barthes in which Barthes describes how the subject who utters the phrase “I love you” is like “the Argonaut renewing his ship during its voyage without changing its name.” Just as the Argo’s parts may be replaced over time but the boat is still called the Argo, whenever the lover utters the phrase “I love you,” its meaning must be renewed by each use, as “the very task of love and of language is to give to one and the same phrase inflections which will be forever new.”
I thought the passage was romantic. You read it as a possible retraction. In retrospect, I guess it was both.

Kapcsolódó szócikkek: Roland Barthes
Velvet_Teddy>!

A fotózott, illetve filmezett alak az eredeti helyébe lépő tökéletes – vagy akként eladott – másolat, Barthes fogalmát kölcsönvéve olyan studium (BARTHES 2000), azaz pontosan koreografált, intencionált és kivitelezett műalkotás és/vagy termék –, mely egyszerre lenyomata a test iránti vágynak és puszta póz, irrealitás, pszeudo-valóság. […] Colby szerint a Glamorámában megcserélődik szimbolikus és valós, amikor egyes filmfelvételeknek tartott jelenetek során – ezek közé tartozhatnak a terrorista akciók is, például a párizsi metró felrobbantása – a szanaszét szakadó és hulló testekről és testrészekről kiderül, hogy habszivacsból készültek, míg a fikcionált világban enigmatikus jelölőkként jelen lévő konfettik (pettyek) és szagok (fekália) anyagszerű valóságként léteznek. E perspektívából talál kevésbé lényeges arról dönteni, hogy utóbbiak vajon az elbeszélő alkoholos és drogos befolyásoltsága következményeként fellépő hallucinációk eredményei-e.

187. oldal (Glamoráma)

Kapcsolódó szócikkek: enigmatikus · Roland Barthes